Az előző nap, ahogy írtam, hosszúra sikeredett. Mi meg bevállalósak vagyunk, cirka négy óra alvás után belevágtunk a szamariai kalandba. Erről a napról is két bejegyzés lesz.

Néhány érdekesség, aztán jöjjenek a képek. Azért is képek, mert a végén már beszélgetni se volt kedvünk. Mindketten kellően sportosak és edzettek vagyunk, de azért a Fehér-hegység majdnem kifogott rajtunk.

A szurdok májustól októberig látogatható, ez alatt az időszak alatt több tízezer turista halad végig ösvényein. Ebben az időszakban a folyója patakká szelídül, lehetővé téve a biztonságos haladást. Mi a túrát fentről kezdtük, 1227 méterről az Omalos-fennsíkon, a Xyloskalo bejáratnál és az első három kilométer alatt közel 600 métert ereszkedtünk. A szurdok túra 13 km, ha a végponton busszal megyünk a Líbiai tengernél lévő  Agia Roumeli kikötőjébe. A szurdokot 4-9 óra között lehet legyűrni. Nekünk 6,5 óra volt, mivel a térdemmel az első néhány kilométert csak nagy nehézségek árán sikerült megtenni. 2-3 km-enként van lehetőség ivóvizet vételezni (ezt mondjuk az elején mondhatták volna, akkor nem cipelem a 1,5 l-es üveget). 

Induláskor azzal biztattak, ha szerencsénk van, láthatunk kri-krit (krétai kecskét).

A ránk felügyelő túravezető valahol ezen a környéken ért utol és nem dicsért meg, szerinte túl lassan jöttünk lefelé. Találkoztunk egy másik magyar párral is, akik más utazási irodával jöttek, őket meg folyamatosan biztatta az idegenvezető, hogy jó ütemben haladnak. Ki érti ezt?!

Sok helyen láttunk sziklákat így kitámasztva. Szerintem sok funkciója nincs, ha megindul, mint a ropi, úgy törnek el a támasztékok.

Érdekes képződmény

Időnként olyan volt a táj, mint valami mesebeli díszlet, tündérerdővel.

Körülbelül a negyedik kilométernél található Agia Nikolaos, a romtemplommal.

Érdekes látvány volt, az itt-ott magányosan felbukkanó virág. A szurdokban minden növény védett, tilos letépkedni őket.

 Folyt köv.