Nőként nem egyszerű autót vásárolni. Ha az ember lánya odaállít egy kereskedésbe, rendre hülyének nézik. Tisztelet a kivételnek. Még mindig nem elfogadott, hogy egy nőt is érdekelhetnek az autók és érthet hozzájuk annyira, mint egy férfi. 

Volt olyan kereskedés, ahol az ezernégyszáz köbcentis benzines mellett beindítottak egy kétezres turbó dízelt és megkérdezte a kereskedő, hogy halljuk-e milyen szép hangja van a benzinesnek, mert az tökéletes állapotban van. Mikor megkérdeztem, hogy a dízel hangját mióta hasonlítjuk össze a benzinessel, csendben elsomfordált. Vagy ott is csúnyán néztek ránk, ahol a keveset futott, csak a városban postázásra használt autótól fáztunk...

No de vissza az eredeti témához. Években mérhető, mire saját autóm lett. Ennek két roppant egyszerű oka van, az egyik az, hogy nem voltam igazán rászorulva, a másik pedig, hogy nem vagyok megalkuvó típus. Általában addig megyek, amíg olyan nem lesz a vágyott tárgy, eszköz, amilyet elképzeltem.

És itt elérkeztünk az autóvásárlás egyik fontos kritériumához. Természetesen mindenkinek van csúcs kategória, amit csak messziről csodál és sajnos sose lesz az övé. De attól még nagyon fontos, hogy amibe minden nap beülsz, az tetszetős legyen. Ne csak kiszolgáljon, ne csak fél szívvel szeresd. Ha munkaeszközöd, akkor végképp nem mindegy miben töltesz hosszú órákat. Ha hétvégi autónak vetted, melengesse meg a szívedet, mikor ránézel. Én legalábbis így voltam. Vehettem volna jóval olcsóbban vadonatúj autót is, de egyszerűen nem éreztem azt, hogy az lenne az én autóm.

Az évek teltek, használtam a céges kocsikat, a családét, barátokét, mígnem úgy éreztem, most már tényleg ideje lenne megvenni a nekem való járművet. És ahogy az lenni szokott, egyre drágább járműveket néztem. Ami tetszett, sokat futott, vagy túl nagy volt, esetleg túl kicsi, nem volt megfelelő a teljesítménye és így tovább.

Sosem akartam hibridet, automatát se, mondván, majd én váltogatok, az jó móka. Aztán néztem a fogyasztást és mivel elektromos autókat már volt szerencsém kipróbálni, kicsit a hibridnek is utánaolvastam. A fogyasztás és a könnyen kezelhetőség meggyőzött. Közben a felszereltséget és megbízhatóságot, mint szempontot se hanyagoljuk el. Így tettem le a voksomat végül egy hibrid Toyota Auris mellett. Az átélt kalandokról majd a poszt végén írok.

fotó: internet

Nagyon népszerűek a TS modellek, én mégis egy hatchbacket választottam, a céljaimnak tökéletesen megfelel. Mielőtt rátérnénk az autó általam díjazott előnyeire, mutatok pár képet kívülről.

fotó: autonavigator.hu

Mutatós az autón több helyen is elhelyezett hybrid felirat. Így azonnal tudjuk, hogy egy környezetkímélőbb autót látunk. Nincs zöld rendszámuk, ha nem figyelsz nem tűnik fel, hogy másabb technológiát képviselő autó áll/halad melletted-előtted.

fotó: autonavigator.hu

A motorteret jól jellemzi a japán letisztult egyszerűség, azonnal mindent látsz. A ráncfelvarrás utáni Auris nem annyira gömbölyű, morcos a kinézete, nagyobb a csomagtere, mert az akkupakk lejjebb került, így kényelmesen pakolható.

fotó: vezess.hu

fotó: vezess.hu

A jobb oldali képen a régi Auris csomagtartója, látványos kettő közti  méretbeli különbség.

A hibrid egészen másfajta vezetési élményt nyújt, mint egy hagyományos kézi váltós, benzines. Az 1800 cm3-s motorral ellátott autó kicsit nehezen gyorsul, de ha elindul, megy ám!  Úgyhogy itt és most megcáfolom azon hiedelmeket, hogy ezzel csak városi tempóban lehet közlekedni. Én napi szinten pályázom vele, ha odalépek, nem kell rajta gondolkodni, hogy ki tudom-e előzni az előttem haladót. 

fotó: autonavigator.hu

Ahogy azt a Toyotától már megszokhattuk, minden kézre esik benne. A sok kényelmi funkció mellett ez is nagyon tetszett. A kartámasz nem luxus, ahogy a pohártartók, az aprónak kialakított rekesz, a napszemüveg tartó se. A középkonzolon az autóról kapunk információkat, ott helyezkedik el a navigáció, a rádió, a klíma. Menetközben tudjuk nézni, hogy az autó benzint, vagy energiát használ-e. Azt is látjuk, hogy hány km-re elég még a tankban lévő benzin.

fotó: internet

A váltó felett nem csak a szivargyújtó kapott helyet, hanem a különböző módváltók is. Ezekről később írok. 

Az esti vezetésnél egy kis fénysugár pont a váltóra esik, könnyen megtalálod, ez se nagy dolog, csupán Toyota precizitás. A fényszórókkal nem vagyok kibékülve. A reflektor tökéletes, a sima menetfényt viszont sötétben gyengének érzem.  Parkolásnál célszerű odafigyelni, piszokul lent van az eleje. A reflektor mellett talán ez az egyetlen hibája, nem hegyi terepre való.

A multifunkciós kormány könnyen kezelhető. Ha bluetooth-szal ellátott a kocsi, a telefont a kormányról is fel tudjuk venni. Ha van benne tempomat, azt is itt állítjuk be. Aki sokat pályázik vele, az gyakrabban használja, bár ismerek olyanokat, akik a lámpától-lámpáig való gurulásnál is használják  tempomatot.

 fotó: autonavigator,.hu

A műszerfalon kapott helyet a fogyasztásmérő és itt is látszik, hogy hány km-t tudunk még autókázni.

fotó totalcar.hu

Elsőre biztosan szokatlan, hogy nem a klasszikus fordulatszámmérőt látjuk, de könnyű értelmezni a látottakat. Az ECO sávban autózik szépen az autó, ha POWER-be megy, akkor a mutató is pirosba vált, célszerű nem túl sokáig pörgetni ebben a tartományban, nem hálás érte. CHG-ben nincs benzin felhasználás. És akkor vissza a gombokhoz. EV módban viszonylag keveset tudunk autózni, mondjuk városon belül, teljesen feltöltött akkupakknál lehetséges néhány km-t. Én legtöbbször ECO módban használom, nem kell rá figyelni, hogy mikor vált át benzinre vagy elektromos módra. A műszerfalon amúgy is megjelenik, ahogy az a fenti képen látszik. A POWER-nél megugrik az autó, mintha tuningolva lenne, ez a fogyasztásán is érezhető. A tévhitek eloszlatása végett, olyan 60-70 km-es utazósebességig simán lehet elektromos módban autózni. A vezetés során könnyű ráérezni, hogyan tudjuk maximálisan kihasználni az elektromos hajtást.

fotó: autonavigator.hu

A fogyasztása nagyban függ a használattól. Ha ész nélkül nyomod neki, simán hozza a tipikus benzines átlagot. Ha figyelsz a gázadásra, téli időszakban se megy 6 l fölé, úgy, hogy a megtett út háromnegyedében pályán használom, a maximum eddig a hidegben, folyamatos fűtéssel is 5,7 volt, nyáron meg 4,6-4,9 között mozgott.  Ha több városi használat lenne benne, még mindig lehetne faragni belőle. 

Ennyit a műszaki adatokról. 

Egy kis ízelítő az eddigi tapasztalatokból

Az autó stabil, a kipörgésgátló és a menetstabilizátor szépen dolgozott, mikor kipróbáltam csúszós, havas úton.  A korábbi autókkal mindig lehetett a csúsztatott kuplung melletti gázadással játszani, itt furcsa volt, hogy bármilyen nem megfelelő mozdulatra azonnal korrigál a kocsi. Természetesen megnyugtató, hogy a beépített védelmi rendszerek kitűnően teszik a dolgukat.

Még az elején volt egy - utólag viccesnek minősített - kalandom. Budára, a hegyek közé, erdőbe voltam hivatalos egy rendezvényre. Nem vagyok gps párti, de amikor ismeretlen helyre megyek, lecsekkolom az útvonalat, illetve beállítom a navigációt, amire aztán vagy hagyatkozok, vagy sem. :p Egy darabig ismertem az utat, addig nem volt semmi gond. Aztán benavigált egy nem túl széles aszfaltos útra. Mentem, mentem, mígnem úgy éreztem, hogy mégse lesz ez jó, ezért ösztönösen kerestem egy irányba passzoló másik lehetőséget. Gyönyörű kis utca képében szembe is jött a megváltás. Elég meredek lejtős, a közepén láttam, hogy alant szélesebb aszfaltút vezet, biztos voltam benne, hogy azon kéne tovább haladnom. Viszont az nem látszott az utcácskából, hogy a lejutás nem lesz egyszerű. Gyanútlanul elaltatta a figyelmemet az a tény, hogy nem zsákutcába hajtottam. Akkor kellett volna észbe kapnom, amikor a közepén egy eszméletlen széles kapubejárót láttam, ahol egy billenős Zil is simán megfordult volna, az autók pedig velem szemben, orrukkal felfelé parkolták le. Ott kellett volna visszakozni, de nem tettem. Az út egyre keskenyebb lett, majd hirtelen az aszfaltot felváltotta a terméskőből kirakott, vízelvezető árokra hajazó útszakasz, ahonnan már maximum kínkeservesen lehetett volna hegynek felfelé tolatni. A hátralévő távolság néhány méter lehetett, lent hívogatón suhantak a kocsik a kétsávos úton, a gyalogosok a járdán, a biciklisek pedig a kialakított bringasávon. De az a néhány méter, ami elválasztott a műúttól,egészen meredek volt. A víz egy pillanat alatt levert, hiszen a kocsi eleje már így is szinte a földet súrolta, visszatolatni esélyem se volt, lepergett előttem, hogy most aztán leamortizálom az alig pár hónapos szerzeményemet. Gyorsan felmértem, hogy nem véletlenül csak terepjárók álltak az utcában, azok is velem szemben. Ha hiszitek,ha nem, centiről centire tettem lejjebb a kocsit. A gyalogúton egy srác megállt és nézte, sikerül-e épségben leérnem. Egy helyen ért le a kocsi eleje, mikor már az aszfaltos útra mentem. A srác elismerően bólintott, nekem viszont félre kellett állnom néhány percre, hogy a remegés a kezemben-lábamban csillapodjon és a pulzusom is visszaálljon a normális értékre. 

Szerencsére a kocsinak nem lett semmi baja és azóta hál istennek ilyen kalandban se volt részem. Egyet tudok biztosan. Az Auris egy kényelmes és megbízható autó. Ha most vennék másik kocsit, akkor is a Toyota mellé tenném a voksomat.