Eltelt egy újabb év. Ma van pont két éve, hogy Zsolti végzetes balesetet szenvedett.

Azóta jó pár ismerős itt hagyott minket, de mindig lesznek olyanok, akik közelebb álltak hozzánk, emiatt a hiányuk is fájóbb. Épp a múltkoriban találkoztam régi kollégákkal, minden beszélgetés alkalmával valamilyen apropóból Zsoltit is emlegetjük.

Mennyi mindenről tudnánk egymásnak mesélni! Mióta elment, sarkából fordult ki a világ. Bizonyára rácsodálkozna néhány történésre. És büszkeséggel töltené el, ahogy a fia nő!

Az élet megy tovább, de nekem minden nőnapról a tragédia ugrik be elsőként.

Az élet megy tovább, de van, akiket sosem felejtünk el!