"Csumi Aranyapáim!

Már régen jelentkeztem, van annak már két éve is. Mindig annyi minden történik, hogy csak kapkodom a fejem.

Apámról meg a síbalesetemről írtam utoljára. A munkás hétköznapokon volt a fókusz. Marcsival jól vagyunk. Azóta is. Szerelmes továbbra se vagyok, de jó együtt. A gyereke már megkérdezte, hogy mikor költözünk össze. Őszinte leszek, ezen még nem gondolkodtam, és ha a szívemre teszem a kezem, nem is akarok. Mindenki jól elvan a saját vackán, minek ezt felborítani, nem? Szerencsére Marcsi se hozta még szóba a közös háztartást.

Mostanában szívunk a mezőgazdasággal. A földek hol túl szárazak, hol meg mindent tönkre vág az orkán erejű szél meg eső. Szerencsére az idei búzát azért még sikerült rendben betakarítani. Az ősziről meg még nem tudok mit mondani. 

fotó: saját

Ha már aratás... Ki akartam menni a földre ellenőrizni, hogy haladnak a munkák, de pont akkor állított be Marcsi azzal: guruljunk már egy karikát. Nem akartam drámát, gondoltam össze kötjük a kellemest a hasznossal. Drótszamárra pattantunk, mondtam, hogy még meg kell nézni a búzát, tegyünk arra egy kitérőt.  

fotó: saját

Minden hónapnak van szépsége, a napraforgó tábla még engem is elvarázsol, így igent mondtam, mikor az asszony akart ott pár fotót. Nem szóltam semmit, de azért kezdte verni a biztosítékot a huszadik csücsörítős, mell kitolós kép. Jó érzékkel tudta, mikor kell abbahagyni. Baromira kellett brunyálnom, de érkeztek még napraforgó turisták, így gondoltam: kibírom a földemig. A műutat egy patak keresztezi, mellette lehet bemenni az egyik búzatáblába. Van ott néhány árnyas fa, elővettem a kobrát, Marcsi diszkréten a telefonját nyomogatta. Majdnem végeztem, mikor vihogásra és a jellegzetes kattanásra eszméltem. Hátrafordultam, a drágám továbbra is a telót nyomkodta, a nap vakított, hirtelen nem láttam honnan jön a hang. Aztán valami kitakarta a napot. Amilyen remek formám van, pont egy csoport kisdiák szállt felettem hőlégballonon. Jani, a ballonos nem volt túl ügyes, a kosár alja a fák koronáját súrolta, a viháncoló tizenéves fruskák meg premier plánban láthatták nemesebb testrészem. 

fotó: saját

Ha az még nem lett volna elég, hogy alig bírtam elcsomagolni a koronaékszereket, a sarkon befordult az idénymunkára felvett gyerek. Jót akart, de úgy fékezett le mellettünk a traktorral, hogy a felkavart port még egy hét múlva is köpködtem.

- Lali felszállsz mellém, hogy megmutassam hol tartunk ma?  - kérdezte vigyorogva. 

Gyorsabb lett volna a kijutás, de Marcsit nem akartam egyedül hagyni. Kint szerencsére minden rendben volt. Másnap beállítottak a zsaruk. Pali és Peti az ikrek hatósági arckifejezést öltve álltak az ajtómban, az ereimben megfagyott a vér. 

fotó: saját

Vártam, hogy felsorolják a jogaimat és bevisznek az előző napi közszeméremsértésért, végig vettem az összes elkövetett bűnömet, szabálysértést, gondolatban már a böribe csomagoltam, de csak egy tyúk tolvajt kerestek és felhívták a figyelmemet, hogy vigyázzak az állataimra. :)

Azóta kétszer meggondolom, hol állok meg brunyálni. A kobrám a legértékesebb állatom. :p"