Megjelent kedvenc íróm legújabb könyve.

Már a prológus szíven ütött, tudtam, hogy megint olyan könyvet fogok a kezemben, amiben minden mozzanat a helyén lesz. Nem csak a történet, a szereplők is.

Kíméletlen társadalomkritika. A rendvédelmi szervek működése tökéletesen nyomon követhető. Nem szeretném elspoilerezni a történetet, mert kellően csavaros. Egy pillanatra sem estem ki, az zavart, hogy időnként le kellett tennem elfoglaltság miatt. Sajnos hamar vége lett. Réti László könyveit mindig hamar kiolvasom. Annyira hamar, hogy az írónak nincs ideje az alatt újat írni. ;)

A Budapest Boulevard terrortörténet, mégsem olyan, mint  a Falak mögött (újra nyomva Európa, falak mögött címmel). Remekül kidolgozott karakterek, világos, letisztult célok és életutak.

Magyar. Olyan nagyon magyar. Mind feljebb törni akaró emberek, széküket féltő vezetők. A kvázi kisember belecsöppen a nagyok játszmájába. És jó darabig kapkodja a fejét, hogy mi, miért úgy történik, ahogy. A rendőri vezetés és a politika összefonódása világos. Vajon az életben ez elképzelhetetlen? A főszereplő Básti Péter alezredes nem ambiciózus vezető. Nem akar világot megváltani. Csak dolgozni és rendet tenni. A magánéletében is. Aztán egy idő után a hangsúlyok eltolódnak, senki nem a megszokott forgatókönyv szerint játszik. És ahogy lenni szokott, a szálak szépen összekuszálódnak. Az olvasó meg csak kapkodja a fejét, vajon mi lesz a következő lépés?

Úgy tettem le a könyvet, hogy azóta is foglalkoztat, Básti Péter hogyan él túl? A rendőri vezetők meddig kapaszkodhatnak a székükbe? Hol van a valóság? Mi igaz abból, amit a kisember érzékel? Meddig vagyunk saját magunktól és a démonainktól biztonságban?

Remek, fordulatos mű. Nálam *5-öst érdemel.