Igazán nem is értem, hogy mi miatt találnak meg az ilyen típusú, elgondolkodtató filmek és könyvek.
Elsőre az döbbentett meg, hogy a televízió délutáni időben tűzi műsorra, holott az elejétől tele van erotikus jelenetekkel, sőt egy alkalommal a férfi főszereplő nemi szervét is láthatjuk. A női mell mutogatása már "természetes".
De vissza a történethez. Vonatkoztassunk el a holokauszttól, nézzük a száraz tényeket. Egy tizenöt éves fiúcska beleszeret a kétszer annyi idős nőbe, akivel egy nyár erejéig szexuális viszonyt is folytat. Kettejük kapcsolatát az erotikán túl a könyvek szeretete jellemzi. Az ifjú rendszeresen klasszikusokat olvas fel a nőnek. Szabad-e ítélkeznünk? A nő pedofil-e? 1958-ban elfogadott volt-e egy ilyen jellegű kapcsolat?
Majd jó pár évvel később jön a pofon. A fiú immár joghallgatóként találkozik újra a nővel, élete szerelmével egy bírósági tárgyaláson. A nőt hosszú évekre elítélik.
A kamasz férfivá érik, s egész életére kihat a nővel folyatott korábbi viszonya. Meg lehet-e bocsátani a múltat? Hogyan alakít a tudás/nem tudás? A férfi főszereplő nem függetlenítheti érzéseit a háború bűneitől. Filozofálgatásra késztető, vajon mi mit éreznénk, ha a szerelmünkről az derülne ki, hogy háromszáz ember haláláért felelős? A kérdés adott: hol ér véget az ember és hol kezdődik a bűn?
Akit érdekel, nézze meg:
Utolsó kommentek