Szegény barátnőmet kellemetlen helyzetbe hoztam.

Egy cégnél dolgozik egy számomra szimpatikus fiatalemberrel, akivel jó múltkoriban megbeszéltük, hogy szívesen megkóstolná a sütimet. Viszont nem sikerült találkozót egyeztetni, annyira elfoglalt volt.

Én gondoltam egy merészet, sütistül beballagtam hozzájuk egyik nap. Persze sikeresen elkerültük egymást, mert meglepetésnek szántam, így nem csörögtem rá, hogy megyek. Gondoltam én, hogy másnap megkapja a sütit úgyis felhív. Azt tudtam, hogy aznap nagyon korán megy be, így 9-ig türelmesen vártam a telefonját. Aztán kezdtem aggódni. Végül felhívtam a barátnőmet,  hogy ugyan már, csörögjön rá a portára,  hogy odaadták-e neki. :)

A portásnak illően bemutatkozott, s rákérdezett. Közölték vele, hogy ma még nem is látták a srácot, de mindenképp odaadják neki.

Eltelt egy óra, két óra, még mindig semmi. Megint felhívtam, hogy telefonáljon már rájuk mi a helyzet. Mondták neki, hogy már közölték a sráccal, hogy van részére a portán egy csomag, de még nem ment le érte.

Végül majdnem két óra volt, mire felhívott, hogy megkapta és ízlik neki. :) Nyomban hívtam a barátnőmet, hogy megköszönjem a segítségét, mire ő nevetve mondta, hogy igazán nincs mit, bár elgondolkodott rajta, hogy lassan már azt fogják hinni, hogy szerelmes a srácba, annyiszor odatelefonált. :D