A napokban láttam a fenti c. filmet, amely az ifjú Hemingway későbbi munkásságára és életére kiható I. VH-s élményeit mutatja be, s lábadozását, majd szerelmét egy 7 évvel idősebb ápolónővel.

Néhány gondolata mélyen belém ivódott. A főszereplőt nem veszi először komolyan az idősebb ápolónő, majd megígéri neki, hogy a felesége lesz. Aztán Hemingway hazatér a háborúból, a nő meg fontolóra veszi egy idősebb orvos szakmai és házassági ajánlatát. Ezt meg is írja a srácnak, akinek teljesen megváltozik az élete. A nő 8 hónap múlva hazatér, elmegy a fiúhoz, hogy megmondja neki, hogy még mindig szereti. Az ifjú Hemingway elmondja, hogy már nem az, aki 8 hónappal ezelőtt volt, s hogy még mindig szeretné a karjában tartani, de végül anélkül, hogy átölelné a nőt, hagyja elmenni. Az ápolónő soha többé nem látja... S megjegyzi, hogy talán a büszkesége nem engedte, hogy hatalmas sebet ütött rajta... A nő 36 évesen megy férjhez, Hemingway 4x nősül, végül önkezével vet véget életének, s a nő szerint a Kölyöknek hívott srác már csak a nőben él.

S hogy mindezt miért írtam le? Magamnak.... 7 év.... igazán nagy szerelem... büszkeség... soha többé?

Kulcsgondolatok...

Az élet meg írja az ehhez hasonló történeteket. S hogy mi a végeredmény?! Jó kérdés... Majd évek múlva kiderül. Vagy az út végén....