Azt hiszem megér egy misét.

Szóval ott tartottam, hogy a padkát szerencsésen túléltük. Azt hittem a nyaralást már semmi sem fogja zavarni... Még jó, hogy nem láttam a jövőbe. :)

Megérkeztünk a szállásra, ahol a kocsibejáró kövekkel volt kirakva. Ahogy áthaladtunk a kapun éktelen nagy csattanást hallottunk. Naivan azt hittük, hogy leért az alja. A házinéni roppant kedves volt, bár betegre röhögtük magunkat az Unicum üveggyűjteményén, ami szobadísz mellett váza és egyéb funkciókat is betöltött. A "vázákban" művirág, a falon 1983-as falinaptár.... De a lényeg, hogy a hely tiszta volt és nekünk nem kellett altató. Két külön szobába kerültünk elszállásolásra. A párocska kapta a kisebb, franciaágyas szobát, mi meg a nagyobbat, ahol volt külön csap is. Szerintem már világosodott, mire elaludtunk, s az alvás egy pillanatnak tűnt csak. Arra riadtunk fel, hogy valaki irtózatosan dörömböl az ajtón. A párocska férfi tagja volt. Ránk üvöltött, hogy még meddig szeretnénk aludni, hasunkra süt a nap, ő éhes, lemenne reggeliért a boltba, ha odaadnánk neki a kulcsot és a pótkereket.

-A mit? - kérdzett vissza Lütyő meglepve .

- Ki kell cserélnem a kereket, mert defektes a jobb hátsó.

Lütyőnek sem kellett több, a térdét csapkodva röhögött, majd két nyerítés közt megpróbálta értheően elmondani, hogy a tesója használta hétvégén a kocsit, amivel valahol defektet kapott, így a pótkerék lett feltéve, a másik meg csak behajítva a csomagtartóba úgy, ahogy volt, lyukasan. Ergo volt 3 működő kerekünk, meg kettő lyukas. :) A házinéni természetesen nem tudta hol van a környéken gumis. Reggeliért így csak a sarki kis boltba ugrottunk le, majd elhatároztuk, hogy lemegyünk fürdeni a Balatonra, remélvén, hogy ott ihletet kapunk gumi ügyben.

Nem volt túl meleg, de pont kellemes volt az idő. A partra érve már látszott, hogy hamarosan esni fog, nem is volt tömegnyomor. A srác bedugta a lábát a lépcsőről a vízbe és közölte, hogy ő ebbe bizony nem megy bele, mert ez "mínusz 20 fokos". Mi jót derültünk rajta, s egymást fröcskölve viháncoltunk. Ő ezt sokáig nem bírta, főleg, hogy a barátnője nem a lelkét ápolta a parton, hanem velünk hülyéskedett, így szépen visszaballagott a szállásra. 

Okos ötlet a parton kerék ügyben nem született. Felérve viszont a srác közölte, hogy ő kitalálta a tutit. Fél utcával lejebb egész nap egy hasonszőrű Trabi parkolt. Az a nagy ötlet fogalmazódott meg az agyában, hogy mi lenne, ha éjjel a mi kerekünket szépen rátennénk az idege Trabi valamelyik kerekének a helyére. :) Persze közben megkérdeztük a házinénit, hogy nem tudja-e véletlen kié a kocsi. Kiderült, hogy az egyik ajándékbolt tulajáé, aki pont rálát a kocsijára, ráadásul estére mindig haza is autózik vele. A terv dugába dőlt. :)

B tervként meg a srácok lementek és megkérdezték a hölgyet, hogy a pótkerekét nem adná-e kölcsön, míg megcsináltatjuk a mi gumijainkat. Sima ügy volt, így délután a srácok vígan autóztak a két faluval odébb lévő gumisig, ahol egy vagyont ott hagytak.

A sikeren felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy estére átruccanunk Siófokra valami jó kis discoba bulizni.  De ez már a következő mese lesz. :)