Ismét jöjjenek az egyenruhások.

Sokáig nem vettek fel nőket a pénzügyőrséghez, a honvédségnél meg még későbbre datálódik a női tiszthelyettesek felszerelése. Aztán az egyik ismerős felszerelt a vámosokhoz. Abban az időben még volt sorkatonaság, s hősnőnk minden áldott szolgálatba a szép, zöld gyakorlóban ment, vállán megcsillant az őrmesteri rendfokozatot jelző ezüst csillag... Széles váll-lap volt, nem ez a mostani váll-szalag, amin közelről is nehéz megállapítani, hogy ki-kicsoda.

Az ismerőst rendre megállították az alábbi kérdésekkel.

- Mióta vesznek fel nőket a honvédséghez?

- Tudtommal oda nem vesznek fel.

- Akkor maga hogy lett katona?

- Sehogy.

- Na, de olyan az egyenruhája?!

- Ááá, dehogy..... Csak jelmezbálba készülök. - mindezt plusz 40 C fokban, a nyár kellős közepén. :)

Kiskatonák:

- Húúúú, maga tényleg őrmester?

- Amint látják...

- Az igen... Az már nagyon nagy rang, nem?

- De, az az... (halvány kuncogás, hiszen a vámosoknál a felvételi követelmény a rendőrséggel és a határőrséggel szemben már akkor is érettségi volt, s akit felvettek, az alapból őrmesterként kezdett)

Másik hasonló szitu. A srácok az iskola után gyakorlóban vonulnak hazafelé. Megállítja őket egy illuminált úr, aki vállon veregeti egyikőjüket és közli, hogy bizony ő is volt katona. Mondják neki a fiúk, hogy ők vámosok. Azt mondja a pasas, az is szép szakma. És hát hogy ő mikor leszerelt a honvédségtől pont úgy őrvezető volt, mint a fiúk. Elnéző mosoly keretében kórusban vágják rá, hogy ők őrmesterek. :) Az öreg persze még így sem vette az adást, mindenáron meg akarta invitálni a derék hazafiakat egy italra, alig sikerült nekik lerázni.