Abban a tévhitben éltem, hogy egy ilyen programon csak fiúk vannak. Ahogy a lánybúcsún lányok.

Nos ez kissé rendhagyóra sikeredett. A társaság vegyes volt. :D És igen zártkörű.

Beültünk egy étterembe enni, ahol a kolléga az összes iratát kipotyogtatta a zsebéből, s egyszer csak megcsörrent a telefonja, hogy megtalálták minden papírját. Volt ám nagy megkönnyebbülés, s szerencsére még épp az éttermben tartózkodtunk, így nem kellett messzire mennie. Viszont alig ültünk le enni, a pincér csávó már jött és összeszedte a tálcát. Pofátlanul megkérdeztem tőle, hogy megehetem-e amit rendeltem, vagy máris elvinné a tálcámat?

Ezek után egy fagyira vágytunk. Átballagtunk a legközelebbi Mekibe, ahol a srácok azt mondták nem merem megkérdezni az eladót, hogy van-e pinaízű fagyi. A csávó buta fejet vágott, s elég sokára nyögte ki, hogy nincs.

Aztán innen tovább mentünk egy térre, ahol volt némi füvön hempergés is, persze szigorúan csak a röhögéstől. Egy idő után úgy gondoltuk, hogy elmegyünk még innivalóért. Át kellett sétálni két góliát közt, akik a pólójuk felirata alapján Rendezők voltak. Megláttam mellettük egy kukának látszó tárgyat, gondoltam belehajítom az üres flakont. A mutatvány remekül sikerült, a gorillák rám szóltak, hogy nem önkiszolgáló, akkor konstatáltam, hogy egy hűtőtáskába dobáltam nagy bőszen a szemetet.

Majd a boltból kifelé jövet konstatáltam, hogy egy pacák a fehér felmosónyéllel koldul arra hivatkozva, hogy vak. Persze be kellett szólni. :D Nem is ő, hanem a másik hajlékony volt az akinek ugyan nem sikerült a földről felállnia, de azért próbálkozott, hogy ő akkor most nekem jön. :)

A nap végére maradt, hogy a kedves barátomat szerettük volna lefényképezni egy mennyasszonnyal, akinek pont a lánybúcsúja volt, nyakban a "legszebb mennyasszony" szalaggal, ám a cimborám nem akart kötélnek állni úgy, hogy a csaj benne lett volna a fotóban. :)

S végül mikor hazaindultunk, a barátom az egyik zebrán négykézláb ment át, mondván, hogy ő most terroristákat keres. :)

Ámen.