Idén is nekivágtam a Balatonkörnek. Ez az idei nagyon felemásra sikeredett. A bennem kavargó érzéseket megpróbálom időrendben leírni. Aki szeretné a tavalyival összevetni, az itt tudja megtenni.
A mostani etapot Hévízről indítottam, tudtam, hogy ez többlet kilométereket jelent, lélekben arra felkészültem, hogy biztosan lesznek holtpontok. Az megnyugtatólag hatott, hogy az utat már egyszer megtettem és az a típus vagyok, aki járt már valahol, oda visszatalál. Amiatt nem aggódtam, hogy esetleges kitáblázási hiányosságok miatt plusz kilométerekkel gazdagok.
Korai indulást terveztem és naivan azt hittem, javíthatok az előző évi időmön. Úgy gondoltam, ha fél öt-háromnegyed öt között indulok, kényelmesen odaérek a barátnőmmel megbeszélt találkára Füredre. Az indulással nem volt gond, 2022. július 31-én ebben az időpontban nem csak Hévíz, de szerintem az ország lakosságának nagyrésze aludt. Sötét volt, kellemes idő, csak úgy hasítottam a dombról lefelé.
Hévíz és Keszthely közötti emelkedő után ért a napfelkelte. Nóri barátnőm már kérdezte: biztos útnak indulok-e, mert feléjük orkán erejű szél van, 27-52 km közötti széllökések várhatóak. Optimista voltam, felénk még akkor semmi nem volt.
fotó: saját - Keszthely
Balatongyörök után feltámadt a szél. Nem ám szembe fújó, hanem össze-vissza. Itt ért utol egy kedves tűzoltó, aki Marcaliból indult nagykörre és egy darabig együtt tekertünk. Köszönöm neki a reggeli beszélgetést, jól esett, bár a világot sajnos nem tudtuk megmenteni a "fehér BMW-stől", aki Vonyarcvashegyen majdnem elgázolta őt, kis híján meg előtte engem is.
Becehegyen fotóztam a hajnali látképet és bőszen nekivetkőztem a nagy útnak. A szél mellett volt még egy aprócska hiányosság, ami szintén lassított. A kölcsön biciklin nem volt kulacstartó, így ahányszor inni akartam, meg kellett állni és a táskából kibányászni. (A kulacstartó hiány egyébként üldöz. A Csepel Fractalomra egyáltalán fel se lehetett tenni, az íves vázkialakítás miatt. A Diamanton épp csak be lehet egy hat deciset szuszakolni alulra, a KTM-en pedig vázfúrással lehetett volna megoldani, így arra végül magam elé került egy álló tartó, de ha ebbe beleteszem a 7 dl-es kulacsot, nem látok ki mögüle. :D)
fotó: saját - BecehegySajnos már Edericsnél tekerni kellett lefelé a bringát, mert nem haladtam. A szél időnként ki-ki akarta kapni alólam a paripát, hátulról természetesen egyáltalán nem fújt. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem érek Füredre a megbeszélt időre, ahogy az is, nem lesz itt idő rekord megdöntés.
Erre először akkor gondoltam, mikor Badacsonytomajnál véletlenül lekeveredtem a főút mellé, majd vissza kellett mászni a hegyre.
fotó: saját - útközben Kővágóőrs előtt
Aztán jött Balatonrendes.* Ahol nem voltak rendesek a kerékpárút készítők, ugyanis felterelték a szőlőhegyre a forgalmat úgy, hogy egyrészt nem volt normálisan kitáblázva, másrészt meg ott a trekkinggel is kihívás volt tekerni.
fotó: saját - Balatonrendes
Ezen a szakaszon kénytelen voltam tolni a biciklit, mivel a kölcsön kerékpárnak iszonyat rossz volt a teleszkópja és a markolata se volt kényelmes. A műtött kezemet minden kátyú, elkerülhetetlen hupni megcincálta és bizony néhol már azt vártam, hogy a kezemben marad a kormány.
fotó: saját - Balatonrendes
Mondjuk ki őszintén: az északi part útjai kritikán aluliak. Balatonszepezden ismét alul vágtam át, semmi kedvem nem volt értelmetlenül hegyet mászni. Itt fotóztam az alábbit:
fotó: saját - Balatonszepezd
Zánkánál megálltam a haditechnikai park látványosságait megnézni.
fotó: saját - Zánka
fotó: saját - Zánka
fotó: saját - Zánka
fotó: saját - Zánka
A térdemmel idén elég sokat szenvedek, így jó pár helyen nem kockáztattam, inkább leszállva toltam. Ilyen volt Fövenyesnél és a magas parton is. Ezek a séták nem csak az átlagomat rontották nagyban, de az időmet is.
fotó: saját - Balatonfövenyes
Nóri volt olyan rendes, Balatonudvarira eljött elém és csak Almádinál váltunk el. A társasága nagyon sokat jelentett és sajnálom, hogy a kávé nem jött össze.
Füreden összefutottunk kedves, volt kolléganőmmel, Ágival, vele is váltottunk pár szót.
fotó: saját - Balatonfüred
A szelet egészen jól megszoktam, de valahol a nyolcvanadik kilométer környékén a térdem jelzett. Elkeseredve vettem tudomásul, hogy ez a kör még dugába is dőlhet, ha valamin nem változtatok, a térdem rosszabb állapotban van, mint elsőre gondoltam. A századik kilométer után egyszerűen megadta magát. Balatonvilágoson ezért elidőztem a Rózsa kilátónál, hogy újra tervezzem a napot.
fotó: saját - Balatonvilágos
Életemben nem éreztem még ilyet. Minden egyes tekerésnél olyan volt, mintha hamarosan elreccsenne vagy elszakadna az ín és a fájdalom a lábfejemig sugárzott. A külső szalagnál fájt, néha szó szerint vonyítani lett volna kedvem. Minden pedálcsapásnál az életemért küzdöttem, a hányinger kerülgetett a fájdalomtól. Két-három kilométerenként meg kellett állnom, leszállni, megmozgatni, sétálni picit és utána újra tudtam tekerni. Ezek a rövid etapok vittek előre, a fogamat összeszorítva, mondván: a következő állomáson felszállok a vonatra. Küzdő típus vagyok, így mindig a még egy kicsit volt a cél. Ha pihent a lábam tudtam haladni és a déli parton úgy éreztem, a síkon talán kibírom a hátralévő kilométereket.
fotó: saját - Balatonvilágos
A déli part jól kitáblázott, könnyen követhető, tele új szakaszokkal, melyek kellően szélesek. Az mondjuk még mindig demotiváló, hogy sokszor azt se tudtam hol járok, mert a táblákon az 50-60 km-re lévő települések voltak kiírva, alig akadt pár közelebbi.
A forgalom abszolút nem volt nagy - a szélre tekintettel szerintem mindenki inkább otthon maradt -, az autósok is normálisak voltak. Sok fiatal e-bike-kal nyomta, az mindenképp haladós, a szél se sokat zavar. Két helyen keveredtem konfliktusba gyalogosokkal, ebből az egyik egy háromgyerekes anyuka volt, aki teljesen szabálytalanul kelt át előttem egy forgalmas domboldalon. Innen is gratulálok neki a példamutatásért.
fotó: saját - Zamárdi ikonikus pontja
Zamárdiban engedtem meg magamnak egy hosszabb pihenőt, itt a Summer Fagyizó és Kávézóban ittam egy mindenmentes fagyival megtámogatott jeges kávét és egy kitűnő limonádét. A hely szuper, a személyzet kedves, a mosdó tiszta és sikerült a telómat is tölteni, ugyanis a powerbank csődöt mondott útközben. Még jó, hogy betettem a rendes töltőt.
fotó: saját - Summer Fagyizó, Zamárdi
Azt hittem, hogy a napallergiám nem jön ki, mert egészen tűrhető idő volt, időnként beborult és gyakran volt árnyék.
fotó: saját - Zánkánál az ég
Tévedtem, kijött, de szerencsére nem olyan erősen, mint tavaly és okulva belőle, idén volt nálam krém is.
fotó: saját
A nadrág és a nyereg idén nem voltak a barátaim. Feltörték nem csak a combhajlatomat, hanem mindenemet. Ez még baromira kellett a térdfájdalom mellé. Összességében ez is lassított, meg a Balatonszemesig tartó szélorkán, itt látszik is, hogy felkorbácsolja a Balatont.
fotó: saját - Balatonszemes
Balatonszárszón a kedvenceimet fotóztam. Gyerekkorom világát idézik, nagyon szeretem Csukás István meséit.
fotó: saját - Balatonszárszó
fotó: saját - Balatonszárszó
Így végül bőven sötétben értem vissza a szállásra, pedig nem így terveztem. A megtett táv 220 km lett és 14 óra 13 perc alatt teljesítettem.
forrás: Strava
Az idei év tanulsága: az ember többet bír, mint amit magáról gondol.
Jó, hogy folyamatosan szépül-épül a kerékpárút, de a déli mellett már nagyon ráférne egy újratervezés az északira is.
Azt megfogadtam, hogy egy darabig hanyagolom ezt az egy nap alatt tekerjük körbe a Balatont. Nem ad hozzám többet. Ha mégis vállalkozok rá, azt biztosan nem kölcsön biciklivel csinálom meg. Ez kétszer pont elég volt. Magamnak bebizonyítottam, hogy megy ez, más véleménye meg eddig sem izgatott. Annak viszont nagyon örülök, hogy a bicikli kibírta.
Másnapra szerencsére még izomlázam se volt és a térdfájdalom is mérséklődött. Utólag elemezgetve a történéseket, vélhetően az okozhatta a fő problémát, hogy bár az ülés magassága megfelelő volt, de hátrébb kellett volna tolni néhány millimétert. A feltört testrészekre a gyógyszertárban szereztem krémet, néhány nap után azok is elmúltak. Ahogy a vacak teleszkóp és markolat okozta sérülések is.
fotó: saját - mindkét tenyerem így nézett ki
Összességében a tavalyi túrát jobban élveztem.
* Tudomásom szerint az új útszakaszt már a következő héten átadták.
Utolsó kommentek