"Csumi Aranyapáim!

Kicsit eltűntem, most érzem igazán Kölcsey szavait, "balsors, akit régen tép"... Azt reméltem hoz ránk víg esztendőt az újabb év, de nagyobbat nem tévedhettem volna. Nézzétek el, ha nem leszek túl humoros.

Nyáron élveztük a kerti munka mellett azt is, hogy kicsit ki lehetett mozdulni, bár se fesztivál, se nagy külföldi utazás nem volt.  Végül is elvoltunk itt a tavon, tömeg se volt, de azért megdumáltuk Gyurmával, hogy biztos, ami ziher, szilveszterkor wellnessezni megyünk. 

Na abból se lett semmi. Meg úgy kábé semmiből se.

Augusztus végén jó apámat műtötték, nyilván nem volt betervezve, a földekről a kórházba rohangáltunk felváltva Marcsival, hogy mindene legyen az öregnek, amire bent szüksége lehet. Jól ránk ijesztett, egész nap kint dolgoztam, telefonom letéve, örültem, hogy lyuk van a seggemen, mikor egyszer csak megjelent Gyurma. Ő csak akkor jön, ha megbeszéljük, hogy iszunk valamit, az aszfaltot jobban bírja, mint a földutat. Igaz, hogy a Renault Zoétól már megszabadult, de a mostani kocsija se oda lett kitalálva. Szóval már messziről látom, hogy óvatoskodik az úton, tiszta por körülötte minden, a tehenek bőgnek, a kutyák csaholnak, ő meg mint valami rossz filmben sose ér oda. Mikor nagy nehezen megérkezett, még ki se szállt a kocsiból, úgy mondta, hogy a fatert elvitte a mentő, mert zöld volt, mint a friss lucerna és délelőtt óta rókázott. Nekem se kellett több, csapot-papot ott hagyva vágtattam a megyei kórházba, szerencsére a zsék se állítottak meg. Már erősen sötétedett, mire beértem, apámat akkor tolták a röntgenbe és senki nem mondott semmit. Szerencsére Gyurma bejöhetett velem, mert a hülye covid miatt egy emberhez egy hozzátartozó mehetett volna, de szemet hunytak, mégis csak kolléga. A röntgenből már csak az üres ágyat tolták vissza, na ott megborultam egy pillanatra. Még jó, hogy Gyurma ott volt, gyorsan váltott néhány szót a személyzettel. Kiderült, hogy apámnak kizáródott a sérve, amit már régen meg kellett volna műteni, de mindig halogatta. Jó, hogy nem maradt ott. Mivel életmentő műtét volt, két hétig nem jöhetett haza. Marcsinak nem győztem elég hálás lenni, mikor hazahoztuk, erőn felül ápolta fatert. 

Októberben fellélegeztünk, nagyjából minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Az öröm nem tartott sokáig, a gyerek az iskolából hazahozta a vírust, amit Marcsi is elkapott, akkor meg én jártam hozzájuk. Nem volt ízérzékelése, simán bármitől elfáradt, aztán még egy hónap múlva is úgy köhögött, hogy attól féltem, ő is a kórházban köt ki. 

Helyette a tanárnőt vitte el a mentő. Szegény Joli már nem jött ki... Alig múlt 45, nem tudtunk szervi bajáról, úgyhogy megdöbbenve vettük tudomásul a halálhírét. Mivel az idős anyukája otthonban volt, öregkori demencia miatt, más élő rokona meg nem volt, így ránk hárult  a temetés megszervezése is. Nem volt túl felemelő karácsony előtt ilyesmit intézni. 

Csendes ünnep volt, otthon. A szilveszter is pont ilyen. Február elején gondoltunk egyet, felpakoltuk a snowbordot, meg a sílécet, irány Eplény. Még jó, hogy nem csak hármasban mentünk Marcsival, meg a gyerekkel, hanem jött Gyurma is, mert különben mindenki ott maradt volna Veszprémben, míg én a kórházban lábadozok. Szerintem fél órája se voltunk a pályán, mikor akkorát taknyoltam, hogy nyílt lábszártörésem lett. A sztori fele hiányos, mert elveszítettem az eszméletemet és csak a műtét utánról vannak emlékeim. Ahogy a többiek elmondták, Gyurma nem bírta kivárni a mentőket, a hátán cipelt le a hegyről, Marcsi és a fia hősként a deszkákat és a síléceket vitték. Egy éjszakát mindenki Veszprémben töltött, én a kórházban, a többiek meg Gyurma ismerősének a vendégházában. Másnap a doki hazafuvarozta a többieket, rám írt telón, hogy jön értem, ha már hazavihet. Egy hétig élveztem a kórház vendégszeretetét, tényleg kedvesek voltak, de azért megkönnyebbültem, mikor Gyurma értem jött. Szerencsére a záróval már a mi kórházunk is fogadott. Most meg járni tanulok. A fekvőgipsz és a járógipsz is lekerült, kezdődnének a tavaszi munkák, ehelyett én gyógytornára járok. Meg a gyógytornász hozzám. 

Imádkozzatok, ha tudtok, hogy ennyi legyen elég idénre, mert baromira nem ezt terveztem!"