Magyarországon az alvilági figurák emberrablásait leszámítva, szerencsére nem túl gyakoriak az emberrablások. A gyerekrablás meg aztán végképp nem. Mégis néhány hete ehhez hasonló szalagcímekkel borzolta a média a kedélyeket. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy nem történt semmi ilyesmi. Még csak kísérlet sem.

A hírek az alábbiakat tartalmazták: egy 12 éves kislányt próbált  meg egy középkorú férfi elcsalni az általános iskola elől azzal, hogy "Szia, anyukád mondta, hogy vigyelek haza!"

A rendőrség azonnal nyomozásba kezdett és végül a nyomozás megállapításait alátámasztva a kislány töredelmesen bevallotta, hogy az általa leírt férfi nem létezik, kitalálta a történettel együtt. Nem akart mást, csak több figyelmet szeretett volna az édesanyja részéről kivívni és nem hitte, hogy kiderül a hazugsága.

Az első sokk hatására elkezdődött a "pedagógus-szülő-rendőrség ki a hibás" című magyar egymásra mutogatós játék.

Azzal kezdve, hogy a töketlen rendőrség hiába járőrözik az utcán x-szer naponta, ezt mégsem tudta megakadályozni. Biztosan hibázott az iskola, mert kiengedték a gyereket anélkül, hogy meggyőződtek volna róla, várja-e a gyereket hozzátartozó. És így tovább.

Azért valljuk be, a probléma ettől mélyebb és összetettebb. Főleg annak ismeretében, hogy kiderült, a kislány nem mondott igazat. Addig oké, hogy a szülő figyelmét szerette volna felhívni magára. Ennek ez a szélsőséges esete volt. Magam is ismerek olyan kamaszt, aki évekkel ezelőtt szintén elhanyagolva érezte magát a szülője által. Ő nagyon hamar szexkapcsolatokba bonyolódott, extrém színűre festette a haját, piercinget rakatott be és tetoválást csináltatott. De ezzel sem ért célt. Az intelligenciája révén sok embert manipulált és felhasznált a játszmáihoz, az anyukájával mégsem jutott dűlőre. Sőt, egy idő után már barátai se voltak. Ott az állt a háttérben, hogy a szülők elváltak és az anyuka egy másik férfival új családot alapított, ahol született egy gyermek. A testvérek között túl sok volt a korkülönbség, a nagyobbik hanyagolva érezte magát.

Azok, akik itt a pedagógusok felelősségét vizslatták, vajon a történet mögé néztek? Ez a kislány is lehet, hogy jó képességű, okos és ügyes, manipulatív, aki esetleg nehezebben illeszkedik be. És hogy mitől lesz valaki ilyen? A figyelemhiánytól. Ha nem kapja meg otthon, amire szüksége van, igyekszik játszóteret találni magának. Ha szerencséje van, a közösség megvédi és szeretik. Ha nem ilyen szerencsés, akkor a negatív véleményével, tetteivel tűnik ki, ellenséget szerezve magának.

A mai rohanó világban sok szülőnek elég az, hogy tudja a gyereke jó helyen van (iskolába-edzésre jár), jó jegyeket visz haza (nem kell vele otthon tanulni és megkockáztatom foglalkozni se), így látszólag mindenki boldog. Ha ez megspékelődik egy mozaik családdal, új apa-anya, tesók már is nehezebb a helyzet. Ha a gyerek példaképének tekintett szülőtől azt látja, hogy manipulálással, játszmákkal ér el eredményt akár a családban, akár a tágabb környezetében, a gyerek hamar olyanná lesz, mint a szülő. Csak az ő játszmáit nehezebb felismerni. Eleinte terrorizálja a szűk környezetét. Zsarolja, bántalmazza az osztálytársait, a gyengébbeket. Aztán színes fantázia révén meg nem történt eseményeket kreál. Sajátos eszközrendszert fejleszt ki, hogy felhívja magára a figyelmet. Egy idő után otthon is hazudik, történeteket talál ki, hogy érdekesebbnek tűnjön.

Az megnyugtató, hogy a pedagógusok nem hibáztak ebben az ügyben. Ahogy az is, nem volt még csak emberrablási kísérlet se.

Vajon mit érezhet most ez a kislány? Elégedett azzal, hogy a története bejárta a sajtót? Vagy esetleg szégyelli magát, hogy ilyen eszközökhöz folyamodott? És az anyukája? Ő vajon a szíve mélyén tudhatta, hogy a sztori kitalált?

Engem érdekelne, a hogyan tovább.

Vélhetően az iskolában vagy a tanárok, vagy a pszichológusok tartottak előadást a rendőrséggel karöltve. A családnak pedig talán jót tenne a szakszerű segítség. Hiszen az látszik, hogy nem csak élénk fantáziáról van szó, ez egy súlyos segélykiáltás és ha az anyuka kellően intelligens, akkor igyekszik minden eszközt és segítséget megragadni, hogy az elbillent egyensúlyt a gyerek életében helyre állítsa.

Szurkolok, hogy ez a kislány visszataláljon önmagához!