Mikulás reggelén orvosnál volt jelenésem, ezért úgy időzítettem, hogy közben el tudjak még néhány dolgot intézni, amire munkaidő után nem lett volna lehetőségem.

Nem keveset talpaltam és utaztam széles fővárosunkban keresztül-kasul, igénybe véve mindenféle tömegközlekedési eszközt. Amikor már a munkahelyem felé tartottam, a metróbejáratnál szembesültem vele, hogy nincs meg a bérletem. Lázasan kotorásztam a kabát és táskazsebekben, eredménytelenül. Azonnal tudtam, nagy a baj. Nem otthon maradt, hanem kirántottam a zsebemből, mert a nap folyamán már mutogattam.

Teljesen magam alatt voltam, mire beértem. És aznap valljuk be, nem voltam épp a helyzet magaslatán. Hó eleje lévén nem hiányzott a dupla kiadás. Azt sem tudtam felidézni, vajon hol húzhattam ki, mert a telefonnal azonos zsebben volt, azt pedig igen gyakran vettem elő, hol telefonálni,  hol az időt megnézni, hol meg az üzeneteimet csekkolni. Hiába küzdöttem, mint disznó a jégen, nem ugrott be.

Aztán győzött a racionális énem. Végig telefonáltam a helyeket, ahol jártam, majd következett a BKK és a MÁV talált tárgyak osztálya. És ezen a ponton elgurult a gyógyszerem. A vonal túloldalán mindenütt készségesen közölték, hogy nem áll módjukban az elveszett bérletet pótolni. Posztoltam jó pár csoportba és sokáig úgy tűnt hiába, a bérletkeresősdi nem vezet eredményre. Megadtam a paramétereit és elmondtam, hogy a BKK szelvény mögött a régi bérletem is ott van, amin még fénykép és lakcím is szerepel. Hátha így könnyebben megtalálnak...

A munkanap végén elmentem a Keleti pályaudvarra a MÁV személyes ügyfélszolgálatára. Nálam volt a bérlet fénymásolt példánya, kezemben a telefonon a fizetési igazolás. Naivan azt gondoltam, határozott fellépéssel és ezzel a két aduásszal simán szerzek egy másik bérletet, vagy adnak egy utazásra jogosító igazolást. Hiszen minden alkalommal bediktálom az igazolványszámomat a bérletvételkor, csak van nekik erről valami nyilvántartásuk. Ha vezetnek statisztikát, simán látható, hogy minden hónapban évek óta igénybe veszem a szolgáltatásukat. Szóval optimistán indultam neki, lesz másik bérlet.Hát nem ez történt. A cinikus ügyintéző a vállát vonogatta és közölte, hogy adathamisítás miatt nem áll módjukban másik bérletet kiállítani, meg még hiteles másolatot sem. Nincs már meg a nyomtatási képe az egy hete vásárolt havibérletnek.

Nem értettem. a 21. században mikor mindennek van nyoma, két nyomós "bizonyítékkal" sincs lehetőség új bérletet szerezni?! Úgy, hogy nem 200 Ft-ról beszélünk... Mindkét cég korszerűtlen, rugalmatlan és kábé a nullához konvergál a szolgáltatásuk színvonala és akkor még ez is. Vedd meg paraszt duplán a bérletet akkor is, ha mondjuk 70.000,-Ft-ba kerül és a fizetésedből alig tudod kigazdálkodni és a munkáltatód így már nem fizeti ki!!! A két ügyintéző csak "kedvesen/ironikusan" mosolygott, hogy megint egy hülye, aki elhagyta a bérletét és akin megint szép kis summát lehet bevasalni.

Értem én... Megértem, hogy kötik a szabályok őket, de nem hiszem, hogy egyik cégnél sincs egy épeszű alkalmazott/vezető, aki javasolná, hogy reformálják meg ezt a rendszert. Sejtem mi lehet az oka. Nem igazán nyereséges egyik cég sem, így lehúzzák azokat a szerencsétlen lúzereket, akik elhagyják a bérletüket. Gyanítom ettől se lesz sokkal beljebb a büdzsé.

Eléggé felpaprikázva értem haza. Útközben osztottam-szoroztam és rájöttem, az idő se nekem dolgozik. Minden várakozással eltelő nappal súlyos ezrek esnek ki a zsebemből. Nem igazán emberbarát hangulatban értem haza.

És akkor itthon várt a csoda!

Nem, nem a bérletem volt bedobva a postaládába, de kaptam egy üzenetet. Hogy értsétek, kezdem az elején. Két telefonom van. Az egyik titkosítva, a másik meg biztonsági tartalék, de mindig üzemképes. Ezt a másodikat sosem viszem magammal, így most is itthon várt. És veszettül villogott. Azt hittem merül és mikor megnéztem a kijelzőt, egyből hevesebben vert a szívem. Egy ismeretlen számról volt nem fogadott hívás és sms, hogy megtalálták a bérletemet és keressem az adott számon az átvétel végett.

Azonnal hívtam. Alig csengett ki párat, felvették. Egy kedves hölgy elmondta, hogy a barátnője találta meg a buszon és beírták a címemet, nevemet a telefonszám keresőbe, így adta ki a számomat a rendszer. Időpontot egyeztettünk másnapra. Egy lépést se kellett pluszban tennem, Ildikó a munkahelyemre hozta a bérletemet.  :)

Nem győztem neki elég hálás lenni és olyan jó volt megtapasztalni, hogy vannak még rendes emberek. Sokszor közönyösnek és felületesnek gondoljuk a körülöttünk lévőket, aztán egy ilyen eset alkalmával kiderül, hogy nyugodtan lehetünk optimisták, nem haltak még ki a jó emberek!

Ezzel a poszttal szeretném megköszönni Ildikónak és a barátnőjének, hogy a vizsgájuk előtt még örömet szereztek azzal, hogy elhozták a bérletemet! Szurkoltam nekik, remélem a vizsgát sikeresen teljesítették és az ő hétvégéjük is olyan jól sikerült, amennyire én örültem a visszakapott bérletnek! :)