Kicsit pátoszos a cím. Mielőtt még azt hinnétek agymosáson estem át, gyorsan pontosítok.

Hús-vér emberekről írok nektek.

Az elsőről már szót ejtettem, festőművész barátosném hatására átnéztem a Lezárva című művemet, a javított verziót a címre kattintva olvashatjátok. Előrelépésnek érzem a korábbihoz képest. Furcsa volt így visszaolvasni a régebbit. A laikusoknak vélhetően nem tűntek fel a hibák, nekem annál inkább. Ezért elsősorban köszönettel tartozom a Kalliopé Kiadó vezetőjének, a Magyar Irodalmi Ház (a linkre kattintva verseket, novellákat és sok más érdekességet olvashattok) megálmodójának, Zsiga Henriknek. Másodsorban azon írótársaknak, barátoknak, akik hajlandóak nekem újra és újra olvasni, korrektúrázni. Akkor is, ha egy művet többször is megkapnak :D

És jöhetnek az ihletők. Sokszor megkérditek, hogyan működik az író agya. Erre nincs sablon válasz, a saját működésemről tudok beszámolni. Azt szoktam mondani, hogy az engem ért hatásokat nagyítom fel, dolgozom át. Ehhez figyelem az embereket. Szerencsés vagyok, a karakterábrázolást a barátaim színesítik. Mindegyik különleges a maga nemében, így van honnan ihletet meríteni.

Ma telefonon beszéltem egy különleges férfival. Az Esszencia szemináriumokat végeztük együtt. Remek apa és csodálom a bátorságát. Volt egy időszak, mikor állás nélkül maradt. Ebben az időszakban is találkoztam vele, mosolyogva, derűsen nyilatkozott, mindenkihez volt egy kedves szava. Sugárzott belőle az a fajta optimizmus, ami nem tanulható motivációs könyvekből. Higgadtsága és a belőle áradó energia lenyűgözött. Nem csak engem, másokat is. Tőle nem az íráshoz, az élethez kapok ihletet.

Rövid a bejegyzés, de csak köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki így, vagy úgy, részese az életemnek. :)