Nehéz szavakat találni, az elmúlt hónapokban túl sokan mentek el. Fiatalok, idősek, temetésről temetésre jártam.

Lehet-e egy temetésre azt mondani, hogy szép? Mi a jó szó arra, amikor minden a helyén van?

A hétvégi temetés emberközeli volt, megható. Egyenruhás sorfal kísérte Zsoltit utolsó útjára, korábbi vezetőin kívül a társszervek képviselője és rengeteg kolléga, volt kolléga rótta le kegyeletét. Ketten mondtak beszédet, egyikőjük részletgazdagon emlékezett meg születésétől haláláig a tanulmányairól, sport útjáról, családi kapcsolatairól. Aztán az igazgatóhelyettes méltatta Zsoltot el-elcsukló hangon. Megemlítette, hogy sosem tolta magát előtérbe, igazi csapatjátékos volt, remek barát, kolléga és kiváló apa. Kiemelte nyíltszívűségét és segítőkészségét, taglalva, mekkora űr maradt utána. Kevés hozzá hasonló embert ismerek. A legtöbben megosztóak, sok embert nem kedvelnek, de rá mindenki jó szívvel emlékezik. Mindig pozitív légkör lengte körül, jópofa és kedves történetek jutottak eszünkbe, akárhányszor felidéztük.

Aki ismerte őt, mindenki szerette. Aki nem szerette, vélhetően sosem ismerte.

A beszédek után hosszú, tömött sorokban mentünk a parcelláig, fejünk felett repülő körözött. A virágos kocsival is fordultak, a koszorúk teljesen beterítették a pici sírt. Némán, könnyeinkkel küszködve álltunk az után, hogy vége lett a szertartásnak. Egyikünk sem akarta elhinni, hogy ennyi volt. Hogy itt vége. Hogy soha többé nem halljuk jellegzetes nevetését, hangját...

A régi kollégákkal, volt munkatársakkal a temetés után beültünk egy étterembe. Jó volt végignézni a társaságon, megállapítani, mennyire egy csapat vagyunk ennyi idő elteltével is. Mindenkit rosszul érintett, hogy ilyen szomorú alkalom hozott újra össze bennünket, de talán nem marad pusztába kiáltott szó, üres ígéret, hogy találkozzunk sűrűbben. Hogy akik élnek, becsüljék meg az életet és ne halogassák a találkozókat!

Addig ápoljuk a kapcsolatokat, míg személyesen megtehetjük! Mindenkit arra biztatnék, vegye fel a telefont, akkor is ha fáradt, és hívja fel azt, akivel már régen beszélt, látogassa meg a rokonokat, barátokat, írjon rájuk a netes felületen, hogy ne maradjon benne hiányérzet!

Te pedig, drága Barátom, óvd szeretteid lépteit fentről és a lelked nyerjen mihamarabb békét!