Hihetetlen volt számomra, hogy aznap, mikor műtöttek, a doki még rendelést tartott délelőtt. Aztán este vizit és ügyelet. Ezt követte a másnapi reggeli vizit és a frissen műtöttek sebkezelése, ellenőrzése. Vajon mikor pihent?! Hány óra a kórházban egy műszak?!

A kontrollok során megtapasztalhattam micsoda óriási teljesítmény áll az orvosok és az ápolók mögött. A folyosón mindig kismillió ember. Érdekes megfigyelés volt, hogy megszámolhattam  tíz jobb kezes sérültet, meg négy bal lábasat, ki tudja mi volt a levegőben...

A kedvencem volt például ez a lenti nap is. Egy darabig úgy ültem a széken, hogy a táskám (igen, az ott középen) az ölemben volt a szatyorral együtt, ami  gipszelt kézzel, a kabátot is tartva elég nehézkes mutatvány. Aztán jött a kép bal oldalán látható bőrkabátos néni, akit egyáltalán nem zavart, hogy a végén már majdnem az ölemben ült. Kénytelen voltam állva várni cirka másfél órát. Az ellátás gyorsaságára nem lehetett panasz, igyekeztek folyamatosan behívni az embereket, s csak bent szembesültem azzal, hogy a három ajtó mögött nem három orvos van, hanem jobb esetben kettő, rosszabban egy, aki felváltva rohangál a kezelők között. Mindezt reggel kilenctől délig-kettőig. Csoda, hogy bírják még és ennek ellenére mégis van kedves szavuk az emberekhez.

A röntgenes is humoránál volt, mikor megkért, hogy foglaljak helyet. Oké, de hol?

A székek mindegyike foglalt volt, az emberek meg már így álltak. És még ez után lett tele a váró.

Szörnyű elnézni, hogy micsoda nagyüzemben dolgoznak.

A gyógyulásom még messze van. A mindennapi gyógytorna ellenére is nehezen indul be a mozgás. A fizikón épp úgy kedvesek és mosolygósak a szakemberek, mint a traumatológiai rendelésen. A gyógytornász minden alkalommal jobb kedvre derít, s én mindig elcsodálkozom rajta, honnan van ennyi pozitív energia benne?

Összességében: Le a kalappal az egészségügyi dolgozók előtt! Ahogy említettem, vannak kivételek, de szerencsére a nagy többség örömmel végzi a munkáját, nem belefásulva, megkeseredve,  kiégve  hanem vigaszt nyújtva és támogatva a betegeket! Köszönet érte!