A fenti kiállítás nyitvatartása a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbításra került. Január 14-ig tekinthető meg, infók a honlapon: http://www.titanickiallitas.hu/hu/

Bennem disszonáns érzések maradtak a végére, de ez inkább a körülményeknek tudható be, semmint a kiállításnak.

Az előzmények: egy kedves ismerősnek volt két eladó jegye december 29-re. Lecsaptam rá, s a barátnőmmel azt terveztük, hogy a harmadik jegyet a helyszínen vesszük meg. És itt kezdődött a történet. A Király utcán mindkét irányba utca hossznyit kacskaringózott a sor. A biztonsági szolgálat előtt le a kalappal, segítőkészen és türelmesen válaszoltak az emberek kérdéseire. Azt hamar nyilvánvalóvá tették,  hogy az elővételeseket beengedik, de a másik sor közepe már nem fog bejutni. Gyors tanakodás után úgy döntöttünk, hogy én bemegyek, ők pedig megvárnak. A szerencse mellém állt, egy hölgyet sikerült találni a másik sorban, aki örömmel átvette a jegyet. Aztán fél óra sorban állás után bejutottam. Egyszerre olyan harminc főt engedtek le, de a le-lemaradó emberek miatt az egyes termekben tartózkodók száma folyton változott. Pozitív volt, hogy adtak audioguide-ot, de összességében roppant zavaró volt a túl sok információ. A falakon és a guide-dal együtt, több mint két órát lehet rászánni a nézelődésre, ha az ember mindent alaposan szeretne tanulmányozni.

A kiállítás összképén rontott a sok, szinte egymást lökdöső ember. Aki teheti nézze meg azért még, csak ne nagy tömegben, az sokat ront a hangulaton! A telefonfüggőknek rossz hír, hogy odalent nincs térerő, csak elvétve...

Induláskor mindenki kap egy beszálló kártyát egy valós személy nevével. A kiállítás végén található emlékfalon meg lehet tekinteni, hogy a kártya tulajdonosa túlélte-e az utazást.

És akkor álljanak itt a képek ízelítőül. Ezek egy részét az Endyphoto-tól kaptam, hálás köszönet értük! ;)

A híres első osztály folyosója:

Kabin belső az első osztályról:

A hajó lépcsője sajnos nem maradt fenn, így a Carpathia lépcsőjének fotója került kiállításra. Az angyalkás korlát ugyan így nézett ki a Titanicon is.

A jéghegy is modellezve van. Hátborzongató látvány a tenyérnyomatokkal.

A mentőcsónakok egyike.

A Titanicot lassan végleg befogadja az óceán, a hajótest szép lassan lebomlik.

Az utasok nevét tartalmazó fal:

Szerencsére a beszálló kártyámon lévő személy is túlélte. Talán marketing célból mindenki olyan kártyát kapott, ahol az utas megmenekült? Hiszen az időutazás így is sokkoló volt.

És Jack Foster örök érvényű mondatával búcsúzom: