Alig cuccoltunk le, megjött a vihar is a szél mellé. Újfent csak abban reménykedtem, hogy Pünkösd hétfő nem ilyen lesz.

A térképet elnézegetve megállapítottam, hogy Füredről közvetlenül csak főúton lehet eljutni Veszprémbe.

Balatonfüreden visszagurultunk a szállásról a belvárosba, ahol szomorúan állapítottam meg, hogy a Jókai ház hétfőn egyáltalán nincs nyitva. Sebaj, a sétány és Bujtor szobra is megtette kultúrprogramnak.

A háttérben a tihanyi apátság látszik.

Ahogy kerekeztünk, egy útszéli vendéglátóegységben útba igazítottak, hogy Balatonalmádiból fel lehet menni Veszprémbe. Első gondolatunk a 13 ó-s vonat volt Budapest felé, de azt a körülmények gyorsan felülírták. Az út kritikán aluli volt. Táblák és minőség tekintetében. Mindenki össze-vissza keringett.

Almádiban megálltunk egy fagyit enni a főút melletti cukrászdában, ahol rockzene szólt. :D Az emelkedők ez után következtek. A "remek" kitáblázásnak köszönhetően kissé szabálytalanul át kellett vágnunk a főúton. Nem csak nekünk nem volt szerencsénk ezzel az úttal, de találkoztunk két olyan bringással, akik egy harmadik biciklit húztak magukkal. Kiderült, hogy a társukat megcsípte egy darázs, nem tudta, hogy allergiás rá, úgyhogy most mentő viszi a veszprémi kórházba, ők is oda tartanak utána.

A helyiek útmutatásának hála jól eltereltek (utoljára egy rendőrnő) a Kisberényi út felé. Alig 10 km-t kellett hegynek felfelé kaptatni addig, hogy a kijelölt út eltűnjön a kerekek alól. Álltunk a hegytetőn tanácstalanul, választhattunk a két murvás út közül. Oda egy 10%-os emelkedőn jutottunk el. Az én biciklim kifejezetten alkalmatlan a hegyek megmászására, pedig hosszú távra tervezett trekking kerékpárról beszélünk, így nekem az út jelentős részén tolnom kellett felfelé. Míg tanácskoztunk elviharzott (természetesen lefelé) mellettünk egy lovas, két autó és talán három bringás. Azt az utat választottuk, ahonnan ők érkeztek. Víkendházak között még mindig felfelé kaptattunk. Felsorolni is nehéz lenne, kinek a milyen rokonságát és egyebeket szidtam. A murva aztán öklömnyi kövekké változott. Igyekeztem nem mutatni a rémületet, lévén, én voltam a túravezető, de azért megfordult a fejemben, hogy mennyire leszek épületes látvány, amikor páros lábbal fogok ugrálni az urat káromolva a bicikli romjain. Lelki szemeimmel magam előtt láttam, hogy innen már csak sziklamászás jön, vihetem a hátamon a cseppet sem könnyű drótszamarat. Hál istennek ettől a sors megkímélt. 

A következő látványtól viszont nem. Nem is értettem.

Egyrészt balról jön az a kerékpárút, ami vélhetően Balatonalmádit köti össze Szentkirályszabadjával. Ahonnan fotóztam, onnan érkeztünk mi. Addigra megint murva lett. Szemben balra a jó kis aszfaltozott kerékpárút. A faluba vezető autóút viszont murvás volt!!! Hihetetlen. Európa, Magyarország 2017.

Szentkirályszabadja is megviccelt kicsit. A falut simán átszelhetné a bringaút, de akkor egy kanyarnál torkollana a Veszprém felé vezető útba, ezért inkább körbekerüli az egészet, s egy lámpás kereszteződésnél lehet a veszprémi kerékpárútra csatlakozni. Plusz néhány kilométer.

Sebaj, már láttuk lelki szemeink előtt a királynék városát. Ééééés egyszer csak meg is érkeztünk. Ez sem ment simán, a körforgalom Centrum feliratú táblája egészen a város határában lévő temetőig vezetett... Visszafelé jövet se tudtuk eldönteni, hogy vajon melyik kereszteződést néztük el, mert nyilvánvaló volt, hogy az Állatkert feliratú nem lesz jó. Így bónusz tekergés volt, mire a belvároshoz értünk. Nagy megkönnyebbülésemre azt még felismertem. :D

Sajnos sok időnk nem volt nézelődni, mert a 15 órás vonatot semmiképp se szerettük volna lekésni. Kutyafuttában néhány fotó a nevezetesebb helyszíneken és irány a vasút.

Amikor utoljára Veszprémben jártam, a Tűztoronyba nem lehetett felmenni. Amíg tesómék a kilátásban gyönyörködtek én készítettem egy remek fotót.

A vonattal szerencsénk volt. A pályaudvarig nyílegyenesen gurultunk (megjegyzem, ha dombra kellett volna mászni, nem érjük el a vonatot). Jegyvásárlás az utolsó pillanatban, a forgalmista jó fej volt, itt is megengedte, hogy a lépcső helyett a hátsó traktuson a vasutasoknak fenntartott átjárót használva jussunk el a peronra. A flirt vonatra lényegesen egyszerűbb volt feltenni a bringákat, mint idefelé. Ülőhely is akadt, bár, akinek mi foglaltuk el a biciklivel a helyét, nem volt annyira boldog.

Némi rohanás volt a napban, de a szép helyek kárpótoltak.

Viszont azt eldöntöttem, hogy soha többet nem megyek a Balaton közelébe se ilyen biciklitúrára. Kritikán aluliak az utak, nem éppen európai a színvonal, holott nagyon sok külföldi is megfordul a Balatonnál.

Km: 52,37 ebben már benne van a budapesti és a városon belüli tekerés is. Füredről Veszprémig 45 km volt a hegyen át.