Először is a barátaimnak szeretném megköszönni a folyamatos érdeklődést. Minden esszenciás rendezvény után kéritek, hogy meséljek. Én viszont akkor még nem vagyok rá képes. Tele vagyok élményekkel, felismerésekkel, gondolkodni valóval, úgyhogy időre van szükségem.

Amint megszületnek a válaszok, megosztom veletek-velük. Itt is, személyesen is.

Mielőtt tovább haladnék, azt is szeretném elmondani, hogy az esszenciás csapat kedves, mindig kérditek, hogy mennék-e asszisztálni, mikor köszönthettek az asszisztensek sorában. Igen, szívem szerint minden alkalomra mennék. Viszont a szervezetem nincs rá készen. A kurzusok alatt mások történeteinek hatása alól sem tudom magam kivonni, a saját élmények feldolgozása sem egyszerű, általában a második nap közepétől migrén gyötör, aminek nincs vége a kurzus zárónapján. Utána is napokig szenvedek tőle. Tudom, hogy dolgoznak bennem a történések, hatások. És roppantul sajnálom, hogy nem állok készen az asszisztálásra. Hogyan tudnék nyitott szívvel, teljes oda fordulással támogatást nyújtani, mikor még én is támogatásra szorulok? Bízom benne, hogy eljön majd az az idő is, mikor a segítők csapatát erősítem és remélem, ha most mással nem, a bejegyzéseimmel így is valamit vissza tudok adni abból a mérhetetlen energiából, pozitív ingerből, élményekből, szeretetből amik engem általatok érnek, amiket tőletek kapok!

Nagyon szépen köszönöm az öleléseket, a tovább lendítő gondolatokat, a gondolkodni valót és a szeretetet! <3