A múltkori sztori azért nem ért ilyen egyszerűen véget. És már kicsit se volt vicces...

Aznap éjjel viharos szél tombolt. Alig aludtam valamit, attól féltem, hogy a szél letépi a redőnyömet. Reggel úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. De aznapra remek programom volt. Kitaláltam, hogy a szokásos vonattal megyek, így lesz időm egy mekis reggelire, egy szuper kapucsínóra, hogy aztán a napra hangolódjak.

A meglepetés a vasúton ért. A vonat természetesen - már a MÁV számára természetesen - felső vezeték szakadás miatt abszolút nem járt. Senki emberfia nem tudott róla tájékoztatást adni, hogy mikor indul bármi is aznap. Néhányan lementünk a buszhoz. Szerencsénkre az 10 p múlva elindult. Majd a fizetős autóúton (még a táv felénél se voltunk) megállt. Nem műszaki hiba miatt, hanem a forgalom tett keresztbe. Egy jó km-es szakaszt lépésben tettünk meg. Itt már kezdtem sejteni, hogy a hangolódós reggelit elengedhetem. De azért még optimista voltam. Közben kaptam egy sms-t. Munkabér címszóval jött utalás. Tizenhárom-ezer pár száz forint. Na bumm! Ha ennyit dolgoztam, szép karácsony elé nézek!

Érkezés a pályaudvarra, a felszálláshoz képest egy órával később (szerintem a busznak nem ez a normál menetideje). Felszállok a metróra, alig indulunk el, mikor a hangos közli, hogy a másik vonalon a Deák tértől egyáltalán nem járnak a szerelvények. Frankó. Akkor a reggeli már nem is érdekelt, kezdtem azon aggódni, hogy nem érek oda. Oké, metrópótló pipa, jöhet a HÉV. Nem az, ami engem elragad, bár attól, hogy a szerelvény ajtaja nem volt nyitva, ki kellett feszegetni, hogy fel tudjak szállni, elöntött a hév.

És csodák csodája, kettő perccel a megbeszélt idő előtt sikerült odaérnem a találkozó helyszínére.

Kalandos nap volt. Természetesen a MÁV még délután is tudott alkotni. 10 óra alatt sem állt helyre a közlekedés... No comment.