A tanú kihallgatások sokszor vicc számba mennek. A nyomozó hiába akar szépen kérdezni, ha a delikvens nem tudja értelmezni sem a kérdést.

Álljon itt néhány példa a tanúktól, tanúkról. Elöljáróban annyit, hogy attól függően ki mit szeretne elérni egy-egy kihallgatáson, úgy alakítja az irodaberendezést. Alapesetben úgy néz ki, hogy a nyomozó ül az asztala mögött, a kihallgatandó személy pedig vele szemben foglal helyet az asztal túloldalán, úgy, hogy a rendőr lássa a kezét, szemét stb. Ám az is előfordul, hogy az irodában értekezletet tartanak, vagy más miatt a székek össze-vissza vannak, például az asztal helyett a szekrény felé fordítva.

Megjön az ember, akik Sötétnek hívnak. De tényleg. Már ez önmagában mulatságra ad okot, persze nyomozó ismerőseim csak egymás közt viccelődnek vele, a jó hangulat garantált. A kihallgató tiszt leültetné a tanút, mutatja is neki, hogy hova kellene. Sötét úr leül. Az irodatársak egymásra néznek és várnak. Eltelik néhány másodperc, míg a visszanyelt röhögés után emberi hangon tudnak szólni. Felszólítják a tanút, hogy nem lenne baj, ha megfordulna a székkel és nem a szekrényt nézné.

Mire az ember: Hát furcsállottam is, hogy így akarnak kihallgatni! :)

Másik eset, nehéz a kérdés, ám érkezik a határozott válasz:

- Milyen munkarendben végezte a munkáját?

- Napi 4x12 órában. És két nap szabad....

Igaz, sok helyen elhangzik, hogy egy nap 24 órából, meg egy éjszakából áll. Úgy látszik itt ezt fejlesztették tovább! :)