Az alábbi eset pesti nyomozókkal esett meg.

A párosnak az ország legtávolabbi vidékén kellett nyomozati cselekményt foganatosítaniuk. Mindent előre leegyeztettek, előkészítettek, engedélyeztettek, majd aznap verőfényes napra ébredtek, de hiába indultak korán, a nagy budapesti dugót mégsem sikerült kikerülni, mivel a Hungária körúton az ő oldalukon baleset nehezítette a haladást. Egyes-kettes, egyes-kettes, lassan múlt az idő, a GPS szerint még majd 3 órányi út várt rájuk. Mivel még életükben nem jártak az adott településen, ezért a navigációs rendszer útmutatásait vették alapul. Bár ne tették volna!

Hiszen az a dög az autópálya közepén kiírta, hogy hajtsanak le. Szabálykövetők lévén, úgy is tettek. Igen ám, de azt az okos GPS sem mondta, hogy adott szakaszon végig 60 km/órás sebességkorlátozás van, hogy a gépkocsikat nem tudják kielőzni, mert alattuk a lomha autó a sokadik visszaváltás után sem akar majd megtáltosodni és arról sem volt szó, hogy a hosszú úton legalább kétszer kell tankolni, mert annyit fogyaszt az autónak titulált lajhár tempójú monstrum.

Hogy mindez még ne legyen elég, hihetetlenebbnél hihetetlenebb településeken haladtak át, ezerrel tűzött a nap, szakadt róluk a víz, mert a klíma az átlagnál is jobban lassította a kocsit, így csak rövid időre kapcsolták időnként be.

A fáradtság egy kimondhatatlan nevű településen csapott le rájuk elementáris erővel. Úgy, hogy mindketten jajgatni kezdtek. Egyszerre. S mindketten azt hitték, a másik csak merő együttérzésből vonyít. Vihar előtti csend volt. Olyan nagykönyvben megírt. A szél se rezzent. A házak között megszorult a levegő. A tarkójukat perzselte a nap, a jegyzőkönyv lassan készült az egyre forróbbá váló motorháztetőn. Az aláírások után elköszöntek, ahogy illik. Igyekeztek minél gyorsabban beszállni a kocsiba, hogy legalább az elviselhetetlen meleg rövid időre is, de megszűnjön. A sofőr mindkét keze tele volt, ám úgy gondolta, kisujjal még ki tudja nyitni az ajtót. Tévedett. Az ujja lecsúszott a fogantyúról, a körme viszont beakadt és annak rendje és módja szerint középtájt meghajolt, épp csak el nem tört. Na ő ekkor kezdett üvölteni. A kollégája a mappával zsonglőrködött, amin a jegyzőkönyvet írta. Biztos ismeritek, felül csíptetős, nem túl bonyolult szerkezet. Beszálláskor az írótömb sarkát egy mozdulattal beletolta az orrába. Egymásra néztek és megállapították, hogy ez bizony nem az ő napjuk...

És akkor még nem sejtették, hogy a késő esti órákban, a Hungária körúton, szinte majdnem ugyanott, ahol a reggeli baleset volt, most a visszafelé haladó sávban akadályozza két összekoccant autó és az intézkedő kolléga a forgalmat. :)