A kedvencem, mikor vadidegenek rám írnak.

Íme egy levél:

"Szia, te kedves,

Örömömre szolgál találkoztunk,

Do you speak English?  A nevem Ann-Ben, én vagyok egy Egyesült állami hadsereg tiszt, az Egyesült állam-Amerika, támogató vagyok, és gondoskodó, látszó továbbít-hoz kap egy jó barátja, olvassa el a profilját itt az és csákány kamat akkor, tetszeni fog, kölcsönös barátság létrehozására, veled. Kérjük, hogy továbbra is a beszélgetésünket keresztül az én-m saját elektronikus levél doboz, itt van az én-m elektronikus levél cím ( annben597@outlook.com ) akarat bevezet én magam jobb, és elküldjük Önnek a képet, amint én kap a felad.Imádni fogják, hogy találkoztunk egy komoly kapcsolatot, érintkezésbe, és nagyon szeretnék jelzésére az érdeklődésemet, bár nem mindig érhető el írni az e-mail kötelességem miatt vagyok. Üdvözlettel,
Ann.
annben597@outlook.com"

Gratula, akárki is ez, no comment....

A másik: bemész valakihez beszélgetni. 3. mondat után fényképet akar. Egy beszélgetéshez minek?! Majd mutatsz neki egyet, aztán közli, hogy viszlát. Jobb esetben. Rosszabban pedig simán kilép.

Összefutsz egy kollégával. Megbeszélitek, hogy másnap ugyanott vár. Majd mikor felmész, kiderül, hogy tiltott.

Értem már, hogy a szánalmas emberek jelentős része miért a neten él...