Kun Magdolna: Szívek muzsikája

Karácsonykor visszamegyek,
abba a gyermekkori házba,
ahol kalácsillattal telt
az otthon kis szobája,
oda, hol sosem volt gazdagság
és mégis kincset leltünk,
mert mi szegényen is mindig
gazdagon szerettünk.
Hisz nálunk a szeretet
mindig fényt ragyogott,
akkor is, ha a karácsonyág
nem roskadozott
az aranypapíros szaloncukrok
édes formájától,
sem a csilingelő harangocskák
harsány dallamától,
csak néhány piros alma lógott
szépen sorban rajta,
s az a pár csillagszóró,
mely az ezüstszínű angyal-hajat
sugarakba fonta.
Odamegyek vissza,
ahol nálunk minden lélek tudta,
a Karácsony Ünnepe
az különleges csoda,
mert ilyenkor a szívek
érző muzsikája,
egy dallamot játszik,
itt a földi síkon
és fenn a mennyországba.