Az alant leírt eset megesett. Okulásként adom közre.

Az ember lánya kihasználja a net nyújtotta előnyöket. Nem kell elmenni sehova, bejön az egész világ. A társkeresés világa is. Csak ülünk a gép előtt és jönnek-mennek az üzenetek. Aztán egy idő után az ember egyre nagyobb belátást enged az életébe. A különböző ismerkedős oldalak után jön a mail, a közösségi portál, az msn (jelzem, az utóbbi nagyon-nagyon privát szféra számomra), majd a telefonszám csere, sms, hívás, s  ha jól alakulnak a dolgok, a személyes találkozó is.

Na itt álljunk meg!

Mennyi idő telik el a személyes találkozóig a megismerkedéstől? Mi alapján döntöd el, hogy a másik szimpatikus-e?

Rá van szorulva az ember arra, hogy valakit beengedjen az otthonába? És ha beengeded, az kötelez valakit valamire? Vagy jelent-e bármit?

Nos... Hogy tanuljatok a hülyeségemből! :)

Én beengedtem egy netes srácot az otthonomba. Utólag azt mondom, hogy jó nagy marha voltam.

De haladjunk szépen sorban. Az ismerkedős oldal után jött az msn. Beszélgettünk róla, hogy komoly kapcsolatot szeretne. Már kb. egy hónapja msneztünk mikor (már magam sem tudom melyikünk hozta fel) szóba került a személyes találkozó. Ő hülyeségből mondta, ha már úgyis feljön referálni a főnökének, akkor itt is alhat. Én meg rávágtam, hogy rendben.  (Első hiba)

Persze másnapig azért gondolkodtam rajta, hogy mi van, ha mégsem szimpatikus annyira, meg ilyenek, s ő is érezhette, hogy ez sok így egyszerre, mert megjegyezte, hogy ha meggondolnám magam, akkor sincs baj. Mondtam, hogy nem csinálok segget a számból, de annyit módosítsunk rajta, hogy előtte azért még találkozzunk valahol, igyunk meg egy kávét, vagy egy bambit, s ha nem vagyunk egymásnak szimpik, nincs kínos feszengés, mindenki megy amerre lát.

Így is lett néhány nappal később. Találkoztunk egy bevásárlóközpontban. Részemről nem volt szerelem első látásra. :) Amivel ugye nincs is baj... Beszélgettünk, udvarias volt, kedves, figyelmes, de mivel migrénem volt, így tulajdonképp csak fél emberként voltam jelen. (Második hiba. Ha fáj a fejed, soha ne találkozz ismeretlennel) Ugyan már bőven tavaszt írtunk, de nagyon hideg volt, így rajtam volt egy garbó, meg alatta egy rövid ujjú. Ott kellett volna gyanút fognom, mikor a srác feszt agitált, hogy vegyem már le a garbót. A kávé után vacsora következett. Amikor elvonatkoztatott a szextől, igen jól elbeszélgettünk. Persze többször megkérdezte, hogy mennyire szimpatikus. Mondtam neki, hogy annyira nem, hogy bármi is legyen így elsőre köztünk. Ő felvetette, hogy egy csók sem? Mondtam, hogy az sem. (Harmadik hiba. Ha nemet mondasz, nem biztos, hogy megértik) Vacsora közben bevettem a migrén gyógyszeremet, de a fejfájás szemernyit sem tompult.

Ő 250 km-ről jött, s láttam rajta, hogy nagyon fáradt, így azt mondtam neki, hogy végülis alhat nálam (Negyedik hiba, ne kelts hiú reményt!), de gyorsan hozzá is tettem, hogy EZ SENKIT SEMMIRE NEM JOGOSÍT FEL ÉS NEM KÖTELEZ SEMMIRE. Nem is egyszer mondtam el, s azt gondoltam kellő intelligenciával ez világos is. Tévedtem....

Feljött, s menetközben kiderült, hogy nem hozott hálózsákot. Én meg gondolkodtam, hogy akkor most altassam a szőnyegen? (nincs vendégágyam) Hideg volt, mondtam neki, hogy nem venném a lelkemre, ha a szőnyegen miattam felfázna, így aludjon az ágyban mellettem. Itt is többször leszögeztem, hogy csak és kizárólag alvás lesz. Se több, se kevesebb.

Fürdést követően nem libegtem ki egy szál törölközőben, nem vettem magamra szexi hálócuccot, csak a hosszú ujjú, hosszú nadrágos pizsamámat. Gondoltam, hogy ebből megérti, hogy NEM AKAROK SEMMIT. (Ötödik hiba. Ne engedd az ágyadba, még ha úgy gondolod, hogy nem is lesz semmi.)

Lefeküdtünk aludni, kicsit beszélgettünk, s megkérdezte, hogy jó éjt puszi van-e. Mondtam, hogy nincs. Aztán jött, hogy nem akarom-e megfogni itt, meg ott. Mondtam, hogy nem. Aztán megpróbált átölelni. Mondtam neki, hogy aludni szeretnék, úgyhogy lesz kedves visszamászni a saját térfelére. Csalódottan, de tudomásul vette. Gondoltam én.

Éjjel arra riadtam fel, hogy simogat és a nyakamba csókol!!! Mit ne mondjak, eléggé rémisztő volt. Persze mikor kérdőre vontam, bocsánatot kért és közölte, hogy öntudatlan mozdulatok voltak.... Cöcöcö... (Hatodik hiba. Egy ilyen után simán dobd ki az éjszakába!) Alig bírtam elaludni. A reggelt inkább hagyjuk is, volt még két olyan húzása, amire azt mondtam, hogy na most már elég. De jól nevelt úrilányként összeszorított foggal tűrtem. Persze eldöntöttem, hogy ez soha többet nem fordulhat elő.

Azt is eldöntöttem, hogy ebből a pasiból ennyi elég is volt. Az első és utolsó találkánk igen tanulságos volt.

Azt már le se kéne írnom, hogy elmondta, az elmúlt 2 hónapban három nővel is volt, ami persze egyáltalán nem baj, csak épp pont ellentmond annak, amiről beszélt... Ha ő komoly kapcsolatot szeretne, akkor talán első randin nem kéne mindenáron azon erőlködni, hogy megdugja a másikat.... De a jelekből ítélve ő élből úgy indult neki ennek a találkának, hogy ha lesz szex jó, ha nem, akkor meg mindegy... Ha komolyan gondolom a másikkal, akkor azért adok magamról életjelet. Eltelt a találkozótól egy hétvége és még néhány nap....

Én kis naiv azt hittem, hogy a NEM-et meg lehet érteni. Nem tudom pontosan hány nap múlva bukkant fel msn-en és megkérdezte, hogy van-e vele valami baj. Leírtam neki, hogy azt gondolom, tisztában van vele, hogy ez így ennyi volt. Nem értette, hogy miért... Hiszen ő bocsánatot kért. Na bumm. Hát azzal sokra megyek. Aztán mikor leírtam neki, hogy mit gondolok erről az egészről, már azzal jött, hogy én is vastagon hibás vagyok, mert megengedtem, hogy az ágyamban aludjon. Ez igaz. Abban tényleg hibás vagyok, nem tagadom. De én azt gondoltam, hogy intelligens ember felfogja a nemet.  Tévedtem... Nagyot tévedtem.

A barátaim le is csesztek, hogy ekkora hülye nem lehetek. Persze azért bebiztosítottam magam. Tesóm tudta, hogy kivel találkozom, telószámmal, fényképpel együtt, s megbeszéltük, ha felhív 5 mondatból azt fogom mondani, ami épp jellemző, s ő tudni fogja, hogy kell-e cselekedni valamit a megmentésem érdekében. :)

De azért megtanultam egy életre, hogy még egyszer ilyet nem csinálok!!!!

Szerző: Berill Shero  2010.06.16. 19:25 4 komment

Címkék: okosságok ala berill

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr302051613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

captain 2010.06.16. 20:03:01

Neked sosem mondta anyukád, hogy idegen pasit ne engedj be a lakásodba? Olyan egy lökött tyúk vagy.... bár az is igaz, hogy ezért szeretünk... remélem, egy életre megtanultad a leckét, rám a szívbajt hoztad a sztorival!

Ditke30 2010.06.18. 18:39:16

Hát csajszi!!!!
Le vagyok döbbenve!
Nem semmi törpénet...
A lecseszést majd személyesen kapod!

Berill Shero 2010.06.20. 12:16:30

Köszönöm az aggódást, ezért jó, ha az embernek vannak barátai. :)
Nem egy emberevő szörnyet engedtem be, csak kissé más elképzeléseink voltak a dolgokról.... S azt hiszem finoman fogalmaztam. :)

Amraz 2010.06.24. 10:24:24

Jááááj. Láttad a "Bátor emberek" című szovjet filmet.
süti beállítások módosítása