Anyukám immár sokadjára bebizonyította, hogy mennyire jó fej. De hogy ezt értsétek szépen vissza kell forgassam az idő kerekét...

A napokban piszokul rosszul voltam. Egészen konkrétan azzal kezdődött, hogy ébredés után a létező összes helyen belerúgtam a küszöbbe, az ajtófélfába, a mosógépbe és mindenbe, ami utamba akadt. Majd a csésze készült kiesni a kezemből és annyira fáradtnak éreztem magam majd 8 óra alvás után, hogy el sem tudom mondani. Persze éppenséggel az időjárás se nekem dolgozott, párás, álmosító és nagyon nyomott idő volt.

A vonatról leszállva elkapott egy hullám, minta el akartam volna ájulni... Életemben egyszer ájultam el, az is pont elég volt. A munkahelyre már egyenesen falfehéren tántorogtam be, a kollégák kérdezték is,  hogy rendben van-e minden. Egyáltalán nem volt rendben semmi sem. Rázott a hideg, szédültem, alig álltam a lábamon. "Dr. Hori" megmérte a vérnyomásomat, ami meglepetésemre teljesen oké volt. Remegő kezekkel ittam meg a kávét, aminek még egy óra múlva sem éreztem semmilyen hatását.

Na ezek után találtak meg a kollégák a remek ötletekkel. Elsőként mindjárt az hangzott el, hogy lehet-e, hogy terhes vagyok? Mert a hiedelmekkel ellentétben a terhesség nem csak hányással jár, hanem ilyen ájulásszerű, szédüléses érzetekkel is.

Elgondolkodtam rajta, hogy ha tényleg terhes vagyok /"a miként lehetséges ez?" című fejezetet most ne boncolgassuk ;)/, akkor megtartanám-e? Sosem voltam abortusz párti. És mikor a 3. ember kérdezte már meg, hogy most akkor mi a pálya, élből rávágtam, hogy igen, megtartanám. Hiszen mégis csak 30 felett vagyok. Ami ugye nyomós, ám koránt sem az egyetlen érv. A legfontosabb érv az, hogy én nagyon szeretnék gyereket. Persze a hagyományos családmodellben. Anya-apa-gyerekek. Így többes számban.

A következő kérdés már azt firtatta,  hogy akkor is, ha az apa nem vállalná? Mondtam, hogy simán.

A hazaúton elgondolkodtatott a dolog, s anyunak is megemlítettem a telefonban. És azt mondta az én drága anyukám, hogy a helyemben ő is így tenne, ráadásul, ha ez nem most következik be, hanem mondjuk jó pár évvel korábban lett volna így, ő akkor sem engedte volna elvetetni, hanem segített volna felnevelni, akár apa nélkül is. Azt is mondta, ha egy nő egyedül vállal gyereket, akkor csak egy ideig téma, hogy vajon ki lehet az apja. Most sem kérdezett erre vonatkozóan semmit sem. Anyukám bölcs és nagyon szeretem. :)

Lehet vennem kéne egy terhességi tesztet? :)))