Sajnos, mint általában a jó dolgok, a mi nyaralásunknak is vége szakadt egyszer.

Persze azért a hazaút sem ment simán. Miután kiderült, hogy a világítás gallyra ment és a biztosítékot sem sikerült úgy kicserélni, hogy az jó legyen, úgy döntöttünk, hogy utolsó este csak a  helyi discoba megyünk, majd másnap viszonylag korán indulunk, hogy világosban érjünk haza, mert az autópályán nem olyan feltűnő a refi.

A discot Kakasnak hívták, már nem emlékszem, hogy volt-e valami elő-utótagja, de azt tudom, hogy az akkori nagy slágereket nyomatták, s a srác kivételével mi nagyon jól éreztük magunkat. Kíváncsi lennék rá meg van-e még a hely. A siófoki disco csalódás volt. Pedig nem is az Arany-parton voltunk, hanem az ezüstön. Beugró nem volt, de 2  kis kóla és 2 három decis ásványvíz a múlt században 1000,-Ft feletti összeget kóstált. Erre azért emlékszem ennyire tisztán, mert az első kört én fizettem és úgy megdöbbentett, hogy majdnem nem fizettem ki. :)

Nos, elég nehezen sikerült összepakolnunk úgy, hogy minden a kocsiba férjen, de azért csak sikerült. :) Olyan délután 2-3 felé indultunk el, a Trabi szépen pöfögött, az autópályán is vagy 80-nal sikerült repeszteni. Egyszer csak elhúz mellettünk egy nagyon szakadt Trabi. Lütyőben feléledt a versenyszellem, tövig nyomta a gázpedált, s már úgy nézett ki, hogy lehagyjuk a másik járgányt, de a srác integetett és úgy ott hagyott, hogy pislogni sem volt idő. Lütyő egészen kiakadt, hiszen a másik autó ütött-kopott volt, láthatóan nagyon el volt hanyagolva, s nem értette hogyan sikerült nekik így lehagyni minket. A válasz nem váratott sokáig magára. Egy benzinkútnál megálltunk pihenni, s pont ott volt a másik galeri is. Lütyő nem bírta ki, odament hozzájuk, s a sofőr elmondta, hogy ugyan tényleg ócskavas a kocsija, de most lett benne kicserélve a motor egy turbó variációra, mert hogy ő ezzel rallyzni fog. :)))

Mielőtt a kútról tovább indultunk volna, Lütyő úgy gondolta, hogy egy utolsó ellenőrzés sosem árt. Irányjelző, féklámpa, refi. A refi okés volt. A féklámpa szintén. Az index meg nem. :) Még szerencse, hogy már abban az időben is tüsire volt vágatva a haja, mert közel volt, hogy kitépi a maradékot. Így Nagyfaluban rám várt az a nemes feladat, hogy sávváltáskor és kanyarodáskor az ablakon kihajolva karjelzéssel adjam a külvilág tudtára ebbéli szándékunkat.

Azért csak hazaértünk egyben! :)