Mára egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy boszorkányból vagyok. :)

Az egyik hétvégét a barátaimnál töltöttük, s mivel a barátom korábban kiadta a lakását, bútor híján felfújhatós matrac lett az ágyunk, hálózsákkal és díszpárnákkal. Ami önmagában még nem is lett volna baj, mert szeretek nomád körülmények között is aludni, nem ragaszkodom az ágyhoz, de a műszálas dolgokkal mindig meggyűlik a bajom. Felkészülve arra, hogy spórolás miatt a hideg téli estéken sem fűti fel maximálisan a lakást beraktam a pizsamámat.

Meg lehet kövezni, de fázós lévén én hosszú pizsamában alszom. Ez a barátom volt az, aki mikor meglátott először a hálóalkalmatosságban hangosan röhögve annyit kért, hogy egy darabig hagy nézegessen, mert ő bizony még sosem látott nőt pizsamában...

Szóval mint említettem bekerült a pizsama is, jól gondoltam, szükség volt rá éjjel. Az a hálózsák, amelyik nekem jutott, nem volt összezipzárazható, így míg a helyem keresgettem a matracon össze-vissza húzgáltam magamon, mikor is meglepődve tapasztaltam, hogy amerre elhúzom a kezem olyan jó 10 cm-es szikrák táncolnak a nyomában. Megpróbáltam a lábammal is. Ott is pont ez volt a helyzet. :D Hálótársam később ért a szobába, s megkértem, hogy próbálja már ki ő is, vajon a takaróra ugyanilyen hatással van-e. Kettejük közt nem jött létre egy deka elektromos impulzus sem. Én büszkén mutogattam a tudományom, mire azt kaptam válaszul, hogy villámgyorsan  hagyjam abba, ha nem akarom, hogy az égbe repüljünk a kidurranó matraccal együtt. :)) És nyomatékosan felhívták a figyelmemet arra is, hogy még véletlenül se érjek a saját takarómon kívül máshoz, nehogy elégessem az amúgy is csekélyke berendezést.

Több embernek meséltem már el ezt, de mindenki azt állította, hogy ő még ilyet sosem tapasztalt...

És olyat, ha megcsókolsz valakit, szikra jön létre kettőtök ajka közt? ;)