Avagy: Mire nem jó egy munkahely?

Mint tudjuk az ember kíváncsi lény. Mindkét nem az. Kár tagadni. Teljesen mindegy, hogy csupa nő, vagy csupa férfi, esetleg vegyesen dolgoznak együtt, óhatatlanul is valaki előbb-utóbb a közösség szájára kerül.

Dolgozik nálunk egy művelt, nős kolléga, aki anno valószínűleg nagy társasági életet élt, de mostanra a neje és a gyermekei ebbéli törekvését a minimálisra nyirbálják. Aztán adva van egy nő, nevezzük nevén, én, aki független, s sokak szemében szálka. :) De, meg van az előnye annak is, ha az ember lányát a kutya se várja otthon. Így bárkivel bátran mehetek ebédelni, kávézni, beszélgetni, a renomém nem sérül. Persze ez iszonyat módon irritálja azokat, akiknek esetleg van vesztenivalója. Mindannyian ismerünk számos történetet féltékeny nejekről, dúvadként asszonyt verő egyedekről, s ha egy pletyka szárnyra kél, nincs aki megállítsa.

Hamvas és megboldogult ifjú koromban fogalmam sem volt a pletykák roppant alattomos természetéről, sőt arról is szentül meg voltam győződve, hogy a férfiak kevésbé pletykásak, mint a nők. Tévedtem! A férfiakat pont úgy, ha nem jobban foglalkoztatja egy-egy szaftosnak hitt hírértékű morzsa, mint a nőket. És persze párkapcsolati kérdésben mindegyikük roppantul nagy szaktekintélynek hiszi magát.

Na mármost, hogy visszakanyarodjunk a témához valahol az elején illenék kezdenem.

Mivel sosem bírom befogni a számat, s a nyúl kategóriától nagyon messze vagyok, meg a korábbi tapasztalataim alapján megtanultam, hogy a pletykát nem lehet lenullázni. Ha ráhagyom a terjesztőre, semmi nem változik. Viszont, ha megspékelem, kiszínezem, elhitetem, hogy ezt csak és kizárólag ő hallja, soha, senki másnak nem mondtam, csuda dolgokat lehet művelni.

Szeretek évődni. Azt gondolom, hogy ahol férfiak és nők dolgoznak együtt kikerülhetetlen a flörtölés. Az a jó értelemben vett. Mikor még nem megyünk túl az ízlésesség határán, amikor még a bók akár őszintének is hathat, az ember megereszt egy mosolyt, egy bátorító ölelést és kész. Máris szebb a nap.

Persze meg van ennek is a veszélye. Van olyan, aki mindig jobban értesült tőlünk, akik szereplői vagyunk a pletykának, vagy épp legendákat sző, melyek valóságalapja egyenlő a 0-val.

Voltam én már terhes, van állandó élettársam, szexpartnerem bentről és persze olyan is, akit szeretnék megrontani. Én a céda! :) Ha bosszankodnék rajta, valószínűleg már valamelyik elmeosztályon ráznám én tudatom teljes birtokában a rácsos ágyat, de mivel játékos kedvű vagyok, így hagyom a dolgokat folyni. 

Felkeltettem az érdeklődésedet kedves Olvasó? Hamarosan jövök a részletekkel is. ;)