Néhány elgondolkodtató dolog.

A netes társkeresés szerintem sosem fog kimenni a divatból.

Hogy a nők se maradjanak ki.... Van egy ismerősöm, aki egy bizonyos oldalon regezett tag. Tucatjával kapja a leveleket férfiaktól, nőktől! Holott az adatlapján kint van, hogy igen csak heteroszexuális, sem a bi-, sem a leszbi nem érdekli. Ennek ellénre a sok olvasatlanul törölt levél után egy csajjal mégis csak nekiállt levelezni. A pasik farkát tárgyalják ki. Hááát nem is tudom. Persze nem vagyok prűd, de szerintem a méret, a milyenség max. arra a két emberre tartozik, aki az aktusban részt vesz. Bár név nélkül talán megbocsátható, hogy mi nők is kitárgyaljuk, pont úgy, ahogy a pasik megbeszélik, hogy melyik nőnek milyen formájú, tapintású a melle, a feneke, milyen a csiklója, és mit vállal be az ágyban. Az ember lánya név nélkül tucatjával tud ám elrettentő sztorikat mesélni.

Túl a XXI. század küszöbén, bizonyos vidékeken még mindig él az a felfogás, hogy a férfi csak úgy férfi, ha térdig ér a hónalj kutyája, vagy épp a szerszámát alig lehet megtalálni a dzsungelben. :)  Szerény véleményem szerint a kopasz kutya is jobb az ilyentől! Az már csak hab a tortán, hogy a pasik elvárják tőlünk, nőktől, hogy ápoltak legyünk mindenütt. Kérdem én, hány férfinak lenne kedve olyan nőhöz nyúlni, aki nem fordít kellő figyelmet a különböző területeinek a karbantartására? Nem csak az intim régióra gondolok. A sampon, tusfürdő, spray, hónalj deo, rendszeres fehérnemű csere szerintem mindkét fél részéről nélkülözhetetlen ebben a mai globálisan is felmelegedett világban. :)

Méret... Ha már a méretnél tartunk... A klasszikus esetben vett méretek sem elhanyagolhatóak. Mármint a magasság, súly dilemma köre. A mai ifjúságot elnézve több időt töltenek a chips és kóla társaságában a gép előtt ülve, mint mondjuk a konditeremben. Holott igenis számít, hogy valaki ne kapjon 30 évesen infarktust a túlsúlya miatt.

Méret2: Valahogy a pasik szeretnek azzal eldicsekedni, hogy mekkora van nekik. Már nem is tudom kimesélte a sztorit, hogy a pasas előadta,h. neki méteres a kékeres. A csaj meg abból kiindulva, hogy mind vetít (tisztelet a kivételnek) legyintett rá és mondta, hogy szereti a nagyot, legalább nem fog harangozni benne. A talik a papírforma szerint zajlottak. Némi udvarlás, vacsora, blabla, a méret ismét felhozva, a csaj ismét legyint, jó lesz. Aztán a pasi befizette kettejüket egy sítúrára. Közös szoba, közös ágy. Ott aztán volt ám döbbenet, mert kiderült, hogy tényleg, akkora van neki, mint mondja. A csaj meg közölte, hogy hát bizony ezt még a közelébe se teszi, nem hogy bele! A pasas érthetően csalódott volt, s a sítúra rossz szájízzel ért véget.

Méret3: a sztori az előző ellentettje. A csaj elmegy randira a sráccal. Eljut a dolog az ágyig, ahol kiderül, hogy emberünk merev állapotban is halvány mása a megszokottnak. Itt hangzott el először az az ominózus mondat, amely szállóigévé lett, bár lehet nem tudom pontosan idézni, de valami ilyesmi, hogy "hidd el, van olyan kicsi, ami számít."

A méret témára csak azt tudom mondani, hogy pont azért vagyunk különbözőek, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt. A kis mellűt, a nagy mellűt, a vékonyat, vastagot, 12 cm-st, 30-at. Valakinek biztos jók leszünk úgy, ahogy vagyunk!