Mit hoztam nektek mára? Egy különleges regényt:

„Tízparancsolat. A legősibb szabályrendszer. De mi van, ha unatkozó fiatalok átértelmezik, és like-vadászatra kezdik használni?

Marát tizennyolc évesen érte anyja váratlan halála. Kamaszként képtelen feldolgozni a traumát. Csak idő kérdése, hogy olyan társaságba keveredjen, amelyben úgy érzi, megkapja, amit szeretne: végre figyelnek rá. A lány egyre durvább dolgokat vállal, hátha vallásos apját is kihozza a sodrából.”

Akit a könyv fülszövege nem csigázott fel, az majd olvasás közben rájön, hogy letehetetlen. Cirka három és fél óra alatt végeztem vele. Aki itt spoilerre számít, azt ki kell ábrándítsam, direkt nem spoilerezem el a történetet. 

fotó: internet

A szöveg gördülékeny, olvastatja magát, vélhetően ebben szerepe van a rengeteg párbeszédnek. Nem csak a szöveg, de a téma is nagyon mai, nagyon aktuális. A polgármester apuka és a lázadó, épp csak felnőtt lánya közti konfliktus erős és tipikus. A férfi a karriert hajszolja, szeretőket tart, minden megy a maga útján, míg a felesége öngyilkos nem lesz. Ez mind Kandó Józsefből, mind a lányából teljesen mást hoz ki. Amíg az apa nyíltan felvállalja a korábbi szeretőjét, addig a lány bosszút forral ellene, őt tartja felelősnek az anyja halálért. A bosszúhoz hamarosan megfelelő eszköze is lesz, találkozik a fiatalok egy csoportjával, akik polgárpukkasztó módra flashmobokat szerveznek. És innen elszabadul a pokol. Mindenki a saját eszközével szeretne rendet tenni a világban, sejthető, hogy aztán végül senkinek sem úgy sikerül, ahogy gondolja. Az apa foggal-körömmel ragaszkodik a polgármesteri székhez, a flashmobosok egyre nagyobb akciókat szerveznek, Mara kezéből kicsúszik az irányítás és ami jó bulinak indult, az már egyre kevésbé az, mégsem tud egyikőjük se leállni. A szereplők mindegyike átértékeli a cselekedeteit, de van, akinek már későn jut eszébe. Ahogy gyorsulnak az események, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy valami baljós történik majd. És megtörténik.

Ettől jó egy akcióthriller. Egy percre se hagy unatkozni, felültet a hullámvasútra, elhiteti veled, hogy a szereplők kiszámíthatóak, éles kontúrokkal, hamar leteszed a voksod valamelyikük mellé. Könnyen foglalsz állást, ha tudsz velük azonosulni: szurkolsz az egyiknek, aztán egészen másképp látod őt egy-egy cselekedet hatására és már magad se tudod ki a jó és kinek higgy. A könyvben tisztul a kép, a motivációk végig érthetők és kristálytisztán látod, hogy másképp nem is történhetett volna. A történet végén mindannyian megkönnyebbülünk, megkapjuk a magunk feloldozását: bár bizonyos eseményeket nem lehet visszacsinálni, de talán sose késő a kapcsolatokat új alapokra helyezni.

Réti László társszerzős thrillere remekül sikerült, örömmel látnám filmen és bátran ajánlom mindenkinek.