Egészen messziről kellene kezdenem... Pl. onnan, hogy hogyan kerültem az ország másik végébe egy lagzira.

Ugyan tesóm és a párja nem ott élnek, de a családi kupaktanács úgy határozott, hogy ott olcsóbban ki lehet hozni a lagzit, mintha felénk szerveznénk meg. Úgy is lett. Tesóm leendő anyósa annak ellenére, hogy bevállalta a szervezést már hetekkel a nagy nap előtt mártírt játszott. Sokat az sem segített a helyzeten, hogy tesómat az esküvő előtt 2 héttel megműtötték. Úgyhogy még az is szóba került, hogy elhalasztjuk. Szóval mindenki kellően izgult.

Mivel rengeteg dolog igényelte az átszervezést, így már egy nappal előbb lementünk termet díszíteni, segíteni. Persze szokás szerint nekünk sok hasznunkat nem vették :)

 Azért a végére egész szép lett a szociban készült terem.

Az esküvő napja rohangálással kezdődött. Sminekes, fodrász, ezt hozd el, azt vidd át stb. :)

A fodrásznál én lettem a leghamarabb kész, még elszaladtam a kocsit lemosatni, aztán krumplipucolás volt. Anyuék egészen jól szórakoztak közben. Majd visszamentem a tesómért a fodrászhoz. Egy utat ismertem, amin el lehetett jutni a kolesztól a fodrászig. Persze tesómék kitalálták, hogy van rövidebb is. Sikeresen eltévedtünk, hála a remek útmutatásnak. :)

Aztán rohanás és öltözködés, hogy a fényképezéssel is készen legyünk. És már hipp-hopp meg is jöttek a vendégek, akiket svédasztallal vártunk. Az ételekre nem lehetett panasz.

Azon a vidéken az a szokás, hogy van mennyasszony kikérés, addig a leendő ara nem kerül elő. Sőt! Mielőtt őt elővezetnék van bolond mennyasszony is. Az ő belépője szerintem remekül sikerült, nekem speciel szó szerint folyt a könnyem. :) Miután meg van a bohóckodás bevezetik az igazi arát, majd a  házasulandók szépen sorban elbúcsúznak a családtagoktól. Ez után indul a menet a házasságkötőbe.

A bolond mennyasszony ott öltözött át, ahol a mennyasszony is. A vőfély elmondta melyik autó milyen sorrendben következik egymás után és hogy ideje lesz indulni, mert nem fogunk odaérni a házasságkötőhöz. És milyen dolog az, hogy az ara lekési a saját esküvőjét?! :) Ennek meg is lett a böjtje. A bolond mennyasszony az egyik koszorúslány kezébe nyomott egy C&A-s reklámszatyrot. Én meg néztem, hogy minek az a szatyor, gondoltam abban van a ruhája. Nekem még fel kellett ugranom a koleszba az ajándékba szánt gravírozott pezsgős poharakért, amiről úgy gondoltunk, hogy a házasságkötőben már abból isszák a fiatal házasok a pezsgőt. Úgyhogy kikaptam a szatyrot, felvágtattam a poharakért és már indultunk is. Ahogy illik, végig a városon, teli dudaszóval, szép hosszú konvojban, kigyűlt az egész város, mindenütt integettek. Ezt a részét szeretem az esküvőknek a legjobban.  A házasságkötő előtt leparkoltunk, majd jött a kérdés, hogy hol a szatyor. Először nem is értettem milyen szatyrot keresnek rajtam. :) Ez után jött a lebaltázás, hogy nem megmondták, hogy az kell?! Hááát.... Nekem nem mondták meg. Kiderült, hogy abban van a gyűrűpárna. Víz levert, na mondom elcseszem tesóm esküvőjét. Úgyhogy azon kellett izgulnom, hogy vajon a 200 m-t hány perc alatt tesszük meg, és az alatt visszaérnek-e a srácok a párnával. Utólag tudtam meg, hogy szerencsére nagy baj nem történt volna akkor sem, ha a párna kimarad, mert a gyűrűk a tesómnál voltak.

Mivel én ugrabugráltam odakint a párna meg a pezsgős poharak miatt, így az anyakönyvvezető nekem már el sem mondta hogyan lesz a bevonulás. Végül megjött a párna is és elkezdődött a szertartás. Az anyakönyvvezető nagyon szépen beszélt, s csodálatos hangja volt annak a lánynak, aki énekelt.  Így ez a része nagyon szépre sikeredett. Kifelé jövet rózsaszirom és rizs szórás. Erről készült egy remek fénykép is, olyan igazán fotóalbumba való. A házasságkötő előtt volt virágcsokor dobás, amit a 13 éves unokahugom kapott el. Akkor én sosem megyek férjhez, ha ő lesz a következő?! :D A fiúknak meg a harisnyakötőt dobták el. Mindkét mutatványnak nagy sikere volt.

A menet jó sokára indult vissza a rendezvényteremhez. Mikor odaértünk nekem mindenképp fel kellett volna mennem a koleszban a szobába, de senki sem engedett át az úton, minden autós csak integetett. Mígnem egyszer csak jött egy autó, a sofőrből annyit jegyeztem meg, hogy narancsszínű ing van rajta. Úgy libegtem át előtte, mint egy királylány, bár lehet inkább Hamupipőke nővérére hasonlítottam, erőst sántítva. (addigra már a lábam is kezdett fájni a pipellőmben).

Vacsora előttre lett időzítve az ajándékozás, tesómék kaptak pár téglát is, ha már lakást akarnak. :) A buli része remek volt, rengeteget táncoltam, a kis vőféllyel is, aki azt mondta, hogy azt kér fel táncolni, aki neki szimpatikus. Én biztosan az voltam, mert vagy 5x táncoltunk. Persze vannak foltok, ami nem is a sok pálinkának tudható be, hanem annak, hogy hajnal 5-ig tartott a banzáj. :))

Vacsora után felszolgálták a tortákat, amik az én életemből kimaradtak, mert éppen odakint beszélgettem. De legalább fényképen meg van.

Majd ez  után jött volna a felénk divatos és szokásos mennyasszonytánc, de tesóm állapotára tekintettel abból vőlegényforgató lett. Így sem volt rossz. Meghozták a 4 emeletes mennyasszonyi tortát. Szerintem szép is volt, s ebből már nekem is jutott, ráadásul az ízére sem lehetett panasz, mivel megnyaltam után a mind a 10 ujjam.

Közben kiderült, hogy ki a narancssárga inges férfi, s azon kívül, hogy remekül elbeszélgettünk, nagyon jót táncoltunk is.

Hajnalban volt egy pont, mikor kicsit leült a társaság, akkor nótázás volt, majd a legvégére még a kitartóaknak vonatozás is. Nincs is lagzi "megy a gőzös kanizsára" nélkül. :)

És hát ami nem publikus, arról csak futólag... :) Egy 17 éves leányzó szárnyait és adottságait próbálgatva megkérdezte egy 30 feletti férfitól, hogy "lefeküdnél velem?". A férfi elmondta, hogy ilyen kérdésekre a pasik 90%-a igennel felel, ha a nő nem bűnronda, úgyhogy ez egy helytelen kérdés volt. A lány elpirult és átfogalmazta. Persze pedofília a végén nem esett. :)

A másik, hogy van aki kőkemény elveket vall, hogy foglalt pasival sosem kezdene, meg nem is kezdett, de mi van akkor, ha valaki az átlagtól sokkal, de sokkal szimpatikusabb, ráadásul talán kölcsönös a vonzalom? Van-e hogyan tovább? Vagy csak egy esküvő, ahol mindenki jól érezte magát és ennyi? Ezt majd a sors utólag megírja. :)

Nos, a nagy eset így esett! :)

Ui: Sajnos a mennyasszonyról és a vőlegényről nem tölthetek fel képeket, de elhihetitek,  hogy meseszépek voltak! :D