Egy kissé el vagyok maradva az olvasással, a recenziókkal meg végképp. Most egy első könyves szerző regényéről olvashattok kritikát, mely már tavaly novemberben megjelent, de nekem csak karácsonykor sikerült elolvasnom. Alapvetően krimi/thriller zsánerben szeretek olvasni, de a könnyed történeteknek is helye van időnként a könyvtáramban.

Az Örökölt múlt borítója egyből megvett. Az ízléses külső dizájn után reméltem, hogy a belbecs sem okoz csalódást. A fülszöveg alapján az is remeknek ígérkezett.

A történelmi regény 1819-ben játszódik, a fiatal Sophie Plumbury Londonban éli az előkelő hölgyek életét, mígnem az édesapja vidéki birtokot örököl, ahová azonnal költözni akar. Berryton csalódást okoz Sophie-nak, gőgös viselkedésével sikerül a környékbelieket magára haragítania. Még az elhivatott orvossal, az ifjú Oliver Doyle-lal is összetűzésbe kerül. A kastély titkokat rejt, annyi bizonyos, hogy Sophie korán elhunyt édesanyja sokat időzött a kastély falai között. Egy idő után már nem csak a hely, de Oliver is felkelti az érdeklődését…

fotó: saját

A 408 oldalas regényt nem éreztem hosszúnak. Könnyed stílusban megírt, remek képekkel és szellemes párbeszédekkel tarkított, a környezet korhű, épp úgy, ahogy a nyelvezete is. A hangulata visszaidézi a múlt századot.

Anita jó érzékkel adagolja a feszültséget, apró utalások, titkok kísérik végig a regényt. Szívmelengető történet egy fiatal lány felnőtté válásáról, útkereséséről. Tetten érhetjük benne a felelősségvállalást épp úgy, ahogy a generációk változását, a hivatás szeretetet. Tetszett, hogy a „nagyvárosi lány” megtalálja a helyét az unalmasnak titulált vidéki létben. Érdekes volt betekintést nyerni az eltérő értékrendekbe, a városi-vidéki lét markáns különbözőségébe. Szeretem, ha egy könyv szórakoztat és az se baj, ha mellette elgondolkodtat. Itt ezt is megkaptam: a műben találkozunk társadalmi problémákkal, előítéletekkel, tévesen levont következtetésekkel. A jó regény meg van fűszerezve intrikával és szerelmi szállal, a szerző ezekből is bőven betárazott. Sophie mellett Oliver karaktere roppant izgalmas, tanulságos volt olvasni, hogyan dolgozott és mi volt a kialakult kép akkoriban az orvosokról. Megdöbbentett, hogy az orvosi hivatást alantas foglalkozásnak tartották.

Ajánlom a könyvet bekuckózós estékre, utazásra egy másik világba, feltöltődésre a pihenés alatt. Kifejezetten tilos vonaton, tömegközlekedési eszközön olvasni, mert, ha belefeledkeztek, könnyen a végállomáson találhatjátok magatokat!

Anita regényén nem érződik az első könyves írók „bukdácsolása”. Kiforrott és szépen felépített. Látszik rajta, hogy a szerző rengeteg időt és energiát ölt bele, alapos kutatómunkát végzett. Egy helyen bicsaklott meg a történetet: a vége felé kicsit gyorsnak éreztem a „titok szál” megoldását és még több előzményt szívesen olvastam volna ehhez a szálhoz kapcsolódóan.

Ezzel az aprócska szépséghibával együtt bőven megállja a helyét Jane Austen és a Brontë nővérek mellett. Kíváncsian várom, mivel örvendeztet meg legközelebb Anita. :)