Tudom, tudom, hatásvadászra sikerült a cím.

Valójában nem örülnék egy valódi sorozatgyilkosnak, ami mégis örömmel tölt el, az Szerencsés Dániel új könyve, a Szike.

Mielőtt azonban megosztanám veletek a regénnyel kapcsolatos gondolataimat, előbb még a szerző első művéről, A 13. emeletről írok.

fotó: saját

A két művet botorság lenne összehasonlítani, mert teljesen másképp épül fel. Mégis közös bennük az, hogy a szerző mindkét esetben rengeteg időt töltött a kutatómunkával. Vagy a másik eset, hogy piszokul jól ismeri azt, amiről ír. A 13. emeletben egy hét napjain keresztül rajzolódik ki a történte. Egy magas beosztású tisztviselő lezuhan az Európai Bizottság 13. emeletéről. A nyomozást arra az ex-hírszerzőre bízzák, aki az utolsó napjait tölti a Biztonsági Szolgálatnál. A gyanú az áldozat asszisztensére terelődik, aki egy vonzó, ambiciózus nő. A regény annyiban klisészerű, hogy van benne halvány romantikus szál, meg egy olyan nyomozó, aki már nem nyomozhatna. :) Ettől függetlenül remek kikapcsolódást nyújt. Egyedül az zavart, hogy a szereplők sokszor az anyanyelvükön szólalnak meg, ez időről időre ledobott.

De! A Szikében már az égvilágon semmilyen zavaró körülmény nem volt. Hacsak az nem, hogy az egyes szám első személyben íródott történet akkor is magával húz a mélybe, ha két kézzel kapaszkodsz a realitásba.

fotó: saját

Azokat a műveket szeretem, amik beszippantanak. Amikor nem íróként szedem darabokra a mondatokat, jeleneteket, hanem egyszerűen élvezem az olvasást. A Szike bár hátborzongató, elgondolkodtató és leginkább letehetetlen: ezt hozza. Nem a regény hibája, hogy nem sikerült egy délután alatt kiolvasnom, hanem azé a körülményé, hogy valóságosnak hat. Épp ezért muszáj voltam szünetet tartani, kicsit lassítani, visszatérni a való világba. Olvasás közben egyszerre vonzott és taszított a főszereplő karaktere.

A Szikében nem az áldozatok szemszöge jelenik meg, hanem a gyilkosé. Ettől különleges és rendhagyó a történet. A szájsebész főhős jól szituált, intelligens és a társkeresők segítségével nőkre vadászik. A valódi szépséget keresi minden nőben a randiappon, azért, hogy a részletekből maga állíthassa össze a legszebb nőt. Hogy miért teszi mindezt? Gyerekkori traumájától szeretne megszabadulni azzal, hogy a "kincseiből"  létrehozza a tökéletes nőt. Az író a férfielme mélységébe kalauzol. Borzongatva, kíméletlenül szembesít a hiedelmeinkkel. Remek érzékkel ábrázolja a partnerkereső oldalak világát, a maszkoktól, maníroktól nem mentes nőket és a hozzájuk idomuló férfit. Aki a kiválasztott kedvében akar járni, közelebb férkőzve hozzájuk az által, hogy felkészülve a nőből, olyan témákról beszél, ami a másik felet érdekli. Aztán egyszer csak szembesül az utána kutató nyomozóval és igyekszik kijátszani a hatóságot, másképp intézve a gyilkosságokat. Vajon, ha sikerül összeraknia az általa vágyott álom nőt, leáll? Vagy már annyira élvezi a gyilkosságokat, hogy képtelen lesz abbahagyni?

A regény felépítése attól különleges, hogy nincsenek benne klasszikus párbeszédek, a főhős mesél. Mindent és mindenkit az ő szemszögéből látunk. Ez a típusú elbeszélés a szaknyelvben a megbízhatatlan mesélő. Jól adagolja az információkat, remekül terel minket a végkifejlet felé. A hatást fokozza, hogy magyar szereplői vannak, magyar helyszíneken játszódik. Némi társadalomrajz is fellelhető benne.  Azzal okoz borzongást és gyomortáji szorítást, hogy minden szituáció végtelenül ismerős. Az emberek nagy része megfordult már társkeresőn. Jó magam is aktív használója voltam. Mindig bebiztosítva indultam a találkozókra. Az első alapszabályom az volt, hogy nem megyek fel senki lakására és nem ülök be az autójába. Lehet, hogy ennyin múlott?

Lehet egy sorozatgyilkost kedvelni? Megérteni a motivációit? Az embernek olvasás közben folyamatosan vizsgálnia kell önmagát, tesztelni, mit vált ki belőle a karakter. Abszolút nem komfortos érzés. És mi a tanulság? Talán az, hogy felnőttkori énünket óhatatlanul is a gyerekkori traumáink határozzák meg. Szerencsés az, aki kezelni tudja és feldolgozza őket. Vajon hány embernek nem sikerül?

A történetben nincsenek nagy meglepetések, aki látott már pár thrillert, megtalálja a műfaj elemeit és a végkifejletet is borítékolni tudja. Ezzel együtt, vagy pont ezért mégis borzongató, a lelkünk mélyéig hatoló és elgondolkodtató, miközben roppantul szórakoztató is.

fotó: saját

Ha szeretnél belehallgatni, itt találsz egy részletet. A narrátor hangja szerintem nem teljesen passzolt a harmincnyolc éves szájsebészéhez, egy fiatalabb, lendületesebb hang jobban illett volna a részlethez és a karakterhez.

Aki belevág, készüljön fel rá: okoz majd néhány álmatlan éjszakát és kemény pillanatot, szembenézésre kényszerít önmagunkkal.