Tudom, a csapból is ez folyik.

Sokáig egyértelműen felhájpolt szörnyülködésnek gondoltam a vírussal kapcsolatos híreket. Amíg a messzi Kína volt érintett, optimistán reménykedtem, hogy ide nem jut el.

De itt van. És ugyan kevesebben halnak bele, mint egy influenzába, ám attól mégis muszáj komolyan vennünk.

Megránthatod a válladat, hogy Te nem tartozol a veszélyeztettek közé, de vajon a szüleid, nagyszüleid sem?

Nem kell túltolni a pánikot se, felvásárolva a boltok készleteit, de muszáj felelősségteljesen gondolkodni. A kézfertőtlenítés alap. Ha lemaradtál a fertőtlenítőkről, a gyógyszertárakban kevernek ki, bár felénk épp ott sem lehet kapni.

Ha ez meg van, már elég nagy lépést tettél azért, hogy elkerüld a vírust. Ugyanis az alkoholos fertőtlenítő néhány perc után megöli azt.

Akkor teszel jót magaddal és embertársaiddal, ha:

- kerülöd a zsúfolt helyeket,

- nem mész emberek közé lázasan, köhögve. Még a háziorvoshoz se,

- figyeled a híreket és betartod, amit kérnek,

- nem ölelgeted, puszilgatod se a családtagjaidat, se másokat,

- nem mismásolsz azzal kapcsolatban, hogy jártál-e külföldön. Sajnos sokan úgy vannak vele, hogy inkább bemennek dolgozni, minthogy kiessenek a munkából. Ez a lehető legnagyobb felelőtlenség, figyelembe véve a vírus lappangási idejét.

Én erre a részére nem kívánok több szót vesztegetni. Se pánikot kelteni, se elbagatellizálni. Mindenki tegyen saját belátása szerint, később pedig tudjon elszámolni a lelkiismeretével.

Ettől függetlenül foglalkoztat a téma.

Vajon milyen lesz a következő időszak? Sosem éltem át se világégést, se hiánygazdaságot. Nem tudom milyen az, mikor valami megállíthatatlanul és válogatás nélkül megbetegít embereket. És hogy lesz ezután?

Mennyit változnak majd az üdvözlési szokások? Mi, magyarok ölelkezős, puszilkodós nemzet vagyunk. Azt hiszem ezt egy jó darabig elfelejthetjük. 

Furcsa, hogy óráról-órára változik minden. Még tegnap is békésen bicikliztem, az utcák, terek tele voltak sétáló, nevetve évődő emberekkel, maszkot is csak elvétve láttam rajtuk. Úgy tűnt, itt a tavasz és minden rendben van. De ez csak a felszín volt. Azóta már emelkedett a betegek és karanténban lévők száma. A járvány itt van. Ilyenkor nem tudunk mást tenni, mint belesimulni az áramlatba és követni azt, ami jön.

Nem tudom milyen lesz, ha itthon kell maradni és csak meghatározott esetekben hagyhatjuk el a lakást. Erre is tett a városvezetés célzást

Próbálom a jó oldalát nézni. Lesz időnk egymásra. Játszani a gyerekekkel, beszélgetni a szülőkkel, nagyszülőkkel. Társasozni, olvasni, filmet nézni. Új dolgokat tervezni és elképzelni hogyan valósítsuk majd meg, amikor eljön az ideje.

Egyelőre ennyi. Igyekezzünk jól kihasználni az időt és nem pánikolni, mert az veszélyes. Legyünk óvatosak, felelősségteljesek, tartsuk be a szabályokat és akkor talán nem lesz baj.

Jövök még ezzel kapcsolatos gondolatokkal.