Társkeresés tinderen, más netes társkeresőn? Nem! Még mindig akad, aki az újságok hasábjain keresi az igaz szerelmet.

Megértem, hogy az idősebb korosztály esetleg ragaszkodik a levélpapírhoz, a személyesen megírt sorokhoz, de vajon a fiatalabbakat mi vonzza az ismerkedés ezen formájában?

Egy neves hetilap külön rovatot tart fent a társkeresőknek. Néha belekukkantok, amikor a mellette lévő hasábokon lévő cikkel végeztem. Amit legutóbb ott olvastam, megdöbbentett. Illetve, ha pontosan akarok fogalmazni, teljesen kiverte a biztosítékot.

Korosztályombeli férfinak keresnek a szülei párt. Nem elég, hogy a szülők keresik, az általuk fontosnak vélt értékrendet is leírják a fiuk pozitívnak titulált tulajdonságai után. A férfi erényei között szerepel, hogy diplomás, műszaki állással rendelkező, nem link, biztos hátterű, kellemes, jellemes. Elemezhetném ezt is, de talán az megbocsátható, hogy az ember a gyerekét ilyennek látja. Vagy ilyennek akarja látni.

A másik oldal, ami egy csomó kérdést felvet bennem. A nő legyen szép, derűs, vonzó, jó alakú, régi emberi, női erkölcsi értékeket valló. Válaszát saját kézírású fényképes levéllel küldje meg. 

Biztos a jó szándék vezérli az ilyen ősöket, de engem egyszerűen elképesztett. A kicsi fiuk életképtelen? Hiába diplomás, magától nem tud megfogalmazni egy épkézláb társkereső mondatot? 40 felett nem ismeri az ismerkedési csatornákat? Vagy lehet, hogy az újrakezdés után még nem áll készen az új társra, de a szülei be akarnak segíteni?

Magam elé képzelem azt, aki erre válaszol. A szép nőt, aki derűs. A szépség mindenkinek más és más. Sosem tudtam értelmezni. A szépség nálam egyenlő a jó kisugárzással, a pozitív életszemlélettel, az önazonossággal, a stabil erkölcsi értékrenddel. Vajon a szülőknek mi a szép? Nekik kell, hogy tetszen a nő? Mentségükre szóljon, a kisfiukat is jóképűnek titulálták. Aztán a következő. Legyen jó alakú. Hm… Talán arra gondolhattak a szülők, ha jó alakja van, biztos kihord egy gyereket. Vagy kettőt. Derűs. Ez egy szép szó. Nálam kicsit szinonimája annak, aki alapvetően kiegyensúlyozott, de nem feltétlenül boldog, inkább olyan belenyugvó. Régi emberi, női erkölcsi értéket valló nőt keresnek. Az milyen? Háztartásbeli, aki kiszolgálja az urát és csak a családnak él? Akinek a férje szava szent és nincs véleménye? Aki nem keres jobban, mint a párja? Aki elvárja, hogy eltartsák? Egyszerűen nem tudom ebben a hirdetésben azt a nőt látni, aki kedves, szerény, családra vágyik, komoly kapcsolatai voltak csak és arra vár, hogy valaki királynőt csináljon belőle.

A kézzel írott levél mit mond el az írójáról? Annyira kevés alkalommal írunk már kézzel, hogy aki nem gyakorlott benne, annak néhány sor után macskakaparásszerű lesz az írásképe. Más cirádás, gyöngybetűkkel ír, ami lehet elsőre vonzónak tűnik. Viszont, ha megmutatnánk egy grafológusnak, kiderülne egy csomó kevésbé vonzó tulajdonság az írójáról.

Az egész hirdetésben a fényképet értem. Megnézik, kielemzik, már ha lesz mit. De tételezzük fel, hogy a nő egész alakos fotót küld. A szülők megvizsgálják, összevetik a levéllel, aztán eldöntik, hogy tovább ajánlják-e csemetéjüknek az adott nőt.

A cikkem feltételezéseken alapszik. Nem látok sem a szülők, sem a fiuk, sem a leendő válaszadók fejébe. De engem kiborít ez a húspiacra jellemző keresési mód.  Az első gondolatom az volt, hogy egy irányítható cselédet keresnek a gyerekük mellé.

Most őszintén. Te válaszolnál egy ilyen levélre? Én biztosan nem. De érdekelne a történet elő- és utóélete. Egy szociológiai, pszichológiai tanulmány biztos kijönne belőle.