A Váci Irodalmi Szalon VII. évadának első vendége Geszti Péter volt. Nem citálnám ide a kreatív szakember önéletrajzát, de az este néhány értékes gondolatát mégis megosztanám veletek, kiragadva a műsorból a hozzám legközelebb álló részt. A több mint egy órás műsort teljes terjedelmében sajnos nem tudom átadni.

Kamaszkoromban ment az ÁSZ című műsora a televízióban, ott szerettem meg a munkásságát. 1989 amúgy is mérföldkő volt, nem csak az én életemben, de az országéban is. A rendszerváltást követően kinyíltak a kapuk és izgatottan vártuk a csodát. Azt, hogy nálunk is kapni lehet majd mindent, gondtalanul utazhatunk külföldre és így tovább. Mindenki pozitívan és nyitottan állt az új dolgokhoz. Ebbe az érába született meg kedvenc zenekarom, a Rapülők együttes.

fotó: internet

Hogy mitől volt ez akkora szám a rendszerváltás utáni időszakban? Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell menni az időben. 

Geszti Péter a zenekar alapítása előtt már dalszövegeket írt az Első Emeletnek, úgy, hogy nem tudta mi fán terem a szövegírás. Az a tézis, hogy a siker és a minőség között nincs összefüggés, ezekben a szerzeményekben remekül megmutatkozott. Az Első Emelet a 80-as évek közepén néhány évig a csúcson volt, aztán a siker megkopott. Geszti ekkorra elvégezte a magyar-történelem szakot az ELTE főiskolai karán és tisztán látta, hogy a szövegei csiszolásra szorulnak. Mivel világ életében kísérletező kedvű volt, a diplomamunkáját is Karinthyból írta, neki köszönheti, hogy rátalált egy sajátos hangra. Karinthy egyik rövid története terelte a rap szövegek felé. Nyelvi játékokkal kísérletezett, megpróbált úgy szöveget írni, hogy milyen lenne az, ha nem dalban öntene formát, s akár az ő hangterjedelmével is lehetne „énekelni”.  Jó néhány ilyen szösszenetet megírt, konkrét cél nélkül. Közben műsor vezetett a Danubius rádióban, ahol nyitott és fogékony volt a külföldről beáramló zenére és műsorvezetésre egyaránt. Azzal szórakoztatta a hallgatókat, hogy megfigyelte, mennyi a zene introja, míg énekelni kezdenek. A szünetekre ő néhány soros szövegeket írt, melyet felmondott. Így ő kapta a rádiónál a legtöbb levelet, azzal, hogy jó lenne, ha csendben maradna, mert nem tudják kazettára rögzíteni a számot a hallgatók! �

fotó: internet

Gesztire ma is jellemző, a nyitottság, játékosság, rugalmasság, amit remekül használt a Rapülőkben. Ugyan hangszeren nem játszik, de rátalált valamire, ami újszerű és itthon teljesen ismeretlen volt. Ebben az időszakban már odafigyelt rá, hogy a szövegei olyanok legyenek, amihez később is büszkén adná a nevét. A Rapülők számai olyanok voltak, mint a gyerekmondókák. Újszerű volt, ahogy a formailag összegyúrták, a nyelvi síkjai, a szójátékok és a ritmizáció. Groove-okra épült, amit más abban az időszakban nem használt.  Pimasz és felszabadult volt, könnyed formájú zene, amiben a mély mondandót első hallásra talán meg sem találtad.  Az akkori bizakodás köszönt vissza a zenében, a rendszerváltás utáni jó energiák vitték előre a zenekart is.  A mindent lehet érzése. Ezért állhatott ki rövid nadrágban Berkes Gabi a színpadra, ezért hangozhatott el a Zúg a Volga anélkül, hogy bárki sértőnek érezte volna.

A zenekar mégis két évet élt csak. Ennek az Első Emelethez van köze, ahol megtapasztalták a srácok, milyen az, ha a csúcs után jön valami, ami nem olyan jó. Ezt az érzést szerették volna elkerülni. Geszti többek között arról is mesélt, hogy eredetileg nem ők zenéltek volna. Ő rendületlenül gyártotta a dalszövegeket, amivel Szentmihályi Gábor Michel házalt a kiadóknál. Mindenhonnan elhajtották őt azzal, hogy Magyarországon nincs rap zene és igény sincs rá. Abban bíztak, hogy találnak majd valakit, aki ebben meglátja a fantáziát és srácokat, akik ezt előadják. Nekik meg kis túlzással csak a jogdíjat kell otthon várni. Közben Geszti demora vette a szövegeket és Michel javasolta, legyen ez az ő szóló albuma. Geszti viszont úgy volt vele, ha ez bukás lesz, nem szeretné egyedül csinálni, így végül meggyőzte a srácokat, hogy adják elő hárman. Berkes Gábor örült, hogy rövid nadrágban ugrálhat a színpadon, mert mindig ezt akarta. A motiváció néha csak ennyi és nem több. :) A Rapülők végül megállta a helyét.

Hallgassátok meg a zenéket a fentiek tükrében, ugye milyen érdekes ennyi idő távlatából rálátni a magyar rap kezdetére?

Geszti sikerét abban határoznám meg, hogy önazonos tudott maradni és mindig kellő kíváncsisággal fordult az új dolgok felé. Hogy őt idézzem: „A népszerűség nem jár egyébként és nem tart örökké.” Amit elé rakott a szerencse azt jó érzékkel és szorgalmasan fogta meg és soha nem élt vissza vele. Hisz abban, hogy holnap is érdemes felkelni.

Én pedig hiszem, hogy ha valaki nyitott és érdeklődő, az bárhol megállja a helyét, bármilyen körülmények között feltalálja magát, vagy felfedez új dolgokat, létrehoz egy új műfajt.