Igen, tudom, hogy a filmet már október végén bemutatták. Én viszont csak karácsony környékén láttam a családdal. Fontos volt, hogy eljussunk rá, hiszen az ikonikus Queent széles vásznon tudtam csak elképzelni.
A filmről már írtak mások hideget-meleget, én csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Érdekes volt úgy nézni, hogy a moziteremben több generáció ült. Voltak azok, akik Freddie Mercuryról csak a fenn maradt számok alapján kaptak képet, s jelen voltak azok is, akik zenei ízlését formálta. Illetve az idősebb korosztály, akiknek még a lázadás netovábbja volt a Queen.
Sosem felejtem el 1991. november 25-ét. Épp csak a elkezdtem a középiskolát, még szoktuk egymást az osztálytársakkal, mikor a barátnőm kisírt szemekkel, teljesen magába roskadva jött iskolába. Azt hittem közeli hozzátartozóját veszítettel el, mikor kérdésemre csodálkozva felelt. Te nem hallottad? Tegnap meghalt Freddie Mercury. Megmondom őszintén engem akkor ez, nem érintett túlságosan mélyen. Sajnáltam a barátnőmet, aki azt mondta, valódi ikonnal lett kevesebb a Földön. Hol volt még ekkor például Jacko távozása? Azt hiszem Michael Jackson halálakor értettem meg, mit érzett a barátnőm. És mellette a fél világ.
Ismertem a Queent, de igazán csak Freddie Mercury halála után kezdtem el hallgatni. Ma már tudom, tényleg olyan ikon volt, akihez hasonló kevés van.
A film hűen ábrázolja az énekest. Ilyen lehetett a valóságban is.
Különc, karizmatikus, aki megy a saját feje után és hiszi, hogy képes megvalósítani az álmát. Ez jellemző azokra az emberekre, akik maradandót alkottak. A Queen többi tagja rendes, családos embernek van beállítva, ellentétben az extravagáns, időnként összeférhetetlen frontemberrel. Nyilván a valóság ettől árnyaltabb, de a film emléket kíván állítani egy nagy formátumú embernek és azt gondolom, ez remekül sikerült. Megmutatva a vívódásait, kétségeit, zsenialitását, amitől a Queen az lett, ami. Rami Malek alakítása előtt le a kalappal, briliáns. Képes elhitetni, hogy Freddie Mercuryt látjuk, a gesztusok, a mikrofon kezelése, minden mozdulata tökéletesen a helyén van.
Kissé hatásvadász, hogy a Live Aid koncert próbáján osztja meg társaival az énekes a hírt, hogy halálos beteg. A valóságban ez körülbelül egy évvel a koncert után derült csak ki. Néhány ilyen jellegű torzítás van a filmben. Ám, ha csak hagyjuk, hogy a zene magával ragadjon, átszellemülve simán átsiklunk a bakik felett. Az ember bepárásodott szemmel nézi és igyekszik titokban törölgetni a szemét.
A Queen varázsa az évek alatt semmit nem kopott, feledtet időt, teret, politikai-nemi hovatartozást. Ettől jó. Ettől egyedi.
Én megszavazom Rami Maleknak alakításáért az Oscart. Kíváncsian várom, jelölik-e.
A film nálam 10-es.
Utolsó kommentek