Sok közhely elhangzik arról, milyen neveletlenek a mai fiatalok. Nem tisztelnek senkit, az idősebbeknek nem adják át a helyüket a tömegközlekedési eszközökön és így tovább.

Álljon itt néhány kép. És lehet találgatni.

Ha csak a képeket nézzük, simán téves következtetésre juthat az ember. Az elsőn békésen olvasgat valaki, míg a másik kettőn pezsgőt isznak a zsúfolt HÉV-en.

Hagylak kedves Olvasó kicsit elmélkedni, addig egy történet.

Snitt:

Valamelyik reggel a túlzsúfolt vonaton még épp akadt egy ülőhely nekem. Két tizenéves srácnak már nem. Az egyikőjük - nagy pofájú, mocskos beszédű - a fejem fölé tette a kezét. Úgy, hogy többször is halántékon vágott. Az elsőnél leemeltem a kezét és kulturáltan megkértem, fejezze be. Nem igazán hatott. Másodszorra egy kicsit erősebben fogtam meg a könyökét és emeltebb hangon kérdeztem meg, hogy az első kérésem melyik része nem volt világos. Öcsi duzzogva odébb lépett egyet, majd ecsetelte, hogy biztosan menstruálok és így tovább.

Igen, van ilyen is. Suttyó paraszt, aki Pestig azon nyavalygott, miért nincs ülőhelye. Cirka tizennégy-tizenhat között lehetett. Vajon, őt mire nevelik otthon?

És akkor vissza a fenti képekhez.

Ha tüzetesebben megnézzük, az Olvasó is tirpák. Tekintve, hogy elfoglal négy ülést. Kora reggeli órák egyikén a HÉV-en. Minden ülésen ült valaki, elég szellősen, de egy szabad kettes ülés csak a nővel szemben volt. Megkérdeztem tőle, hogy szabad-e. Nem válaszolt. Gondoltam biztosan elmerült a könyvében. Így leültem szemben vele. Azt hittem erre észbe kap és odébb húzza a lábát, vagy néhány centit beljebb csúszik. Egyik sem történt. Egy csöppet elgurult a gyógyszerem ilyen fokú bunkóság láttán, belehajoltam az arcába a könyv felett és megkérdeztem, hogy odébb venné-e a lábát. Nyanya flegmán, fel sem nézve nekem szegezte a következő kérdést:

- Miért, nem férsz el?

Mondtam neki, hogy nem, de tüntetőleg tovább ültem szemben vele, gondolván, hátha észreveszi magát. Nem jött össze. Felálltam, hogy leszállok. Utolért és a következőket intézte hozzám az ötven feletti, közel sem kedves "hölgy".

- Agyatlan barom, élvezted, hogy a térdemnek verted a táskádat?

Megjegyeztem neki, hogy bocsi, nem vettem észre.

- Élvezted? Elnézést meg nem tudsz kérni?

Álltak körülöttünk az utasok, egy férfi leplezetlen megvetéssel végig mérte, aztán rám mosolygott. A banya helyett pedig én szégyelltem magam....

Aztán a másik két kép. A pezsgős lányok.

Elsőre elég bizarrul festett, hogy két, talán éppen húsz éves csaj pezsgőt kortyolgat a  tömött HÉV-en. De! És itt jön a de! Igyekeztek úgy helyezkedni, hogy senkit ne zavarjanak, nem voltak se harsányak, se részegek. Halkan beszélgettek, majd amikor lehetőségük adódott helyet foglaltak. Több megállót utaztak, amennyit hallottam a társalgásukból nem cikiztek senkit, aktuális munkahelyi kérdéseket vitattak meg úgy, hogy a cég nem volt felismerhető.

Felteszem a kérdést újra: Ki a neveletlen bunkó?! Szerintem már tudjátok a választ.