Tervezős típus vagyok, akinek muszáj tudnia, hogy mikor, mi történik az életemben.Akár hetekre-hónapokra előre is.

Mostanában edzőtáborban is kevesebbet fordulok meg, szóval már az se megy rutinból, hogy vadidegenekkel egy szobában aludjak. Ez azért is okoz nehézséget, mert egy ideje a megszokottól eltérőek az alvási szokásaim. Sokszor felébredek egy éjszaka alatt és nehezen megy a visszaalvás. És van az az időpont, ami után meg egyszerűen erőltetnem is kár...

És ehhez jön még az, hogy nem szeretek olyan sofőrök mellé beülni hosszabb távra, akinek a vezetési tudományáról korábban rövid távon nem győződtem meg. Volt rá példa, hogy kiszálltam a nekem nem tetsző vezetési stílusú egyén mellől.

Hogy miért írom le mindezeket?

Észrevétlenül elengedtem a fejemben felállított korlátokat. A jelenség még tesztelés alatt van. Az biztos, hogy az esszencia hatására sok minden formálódik a gondolkodásomban és sok olyan történésnek vagyok részese, amit észrevétlenül engedek az életembe. Vagy épp utólag kapcsolok, hogy jéé, ez eddig nem így volt.

Snitt: Mondjuk pont olyan életszakaszban vagyok, hogy épp semmit se tudok előre tervezni, de már kezdek vele megbékélni.

A legutóbbi esetet szeretném leírni nektek, egyszerre volt jelen a fenti három típusú nem is tudom micsoda. Nevezzük védelemnek? Hiedelemnek? Ragaszkodásnak?

Könnyedén kapcsolódom másokhoz. Ezt a mondatot sokszor mondtam már magamnak és így is gondoltam, de mégis most értettem meg, mit jelent ez igazán az életemben.

Történt, hogy kedves barátnőm meghívott magához Debrecenbe. Örültem, hogy pont a karneválra egyeztettünk időpontot és már hónapokkal előtte nézegettem a vonatot, a programot, a hozzájuk kapcsolódó jegyárat. Barátosném azt mondta ne foglalkozzak vele, ha fix, hogy megyek, a jegyet intézi. Itt esett ki először a kontroll a kezemből. És aztán szép lassan többször is. Rábíztam magam, teljesen hátradőltem, s csak jóleső izgatottság lett rajtam úrrá, hogy majd minden milyen jó lesz. Menet közben kiderült, hogy más is lesz nála akkor. Ezt is zokszó és problémázás nélkül helyretettem magamban. Aztán jött a következő, hogy nem vonattal, hanem kocsival megyünk le. Az utolsó pillanatig egyszer sem jutott eszembe azon gondolkodni, vajon a sofőrünk milyen autóval jön és a vezetési stílusa sem aggasztott. Egy pici izgalom akkor jutott, mikor beszálltam mellé, de szerintem még két lámpányit sem autóztunk, mikor megnyugodva dőltem hátra, tudván, jó kezekben vagyok.

A következő meglepetés akkor ért, mikor vendéglátónk felajánlotta a saját szobáját, a kihúzhatós ágyával. Ott aludtunk két éjszakát is és csodák csodájára simán elaludtam és csak a meleg miatt ébredtem fel, nem pedig a hálótársam miatt.

A programok rugalmasan alakultak és ez sem borított ki. Az egész nem is tudatosult bennem, csak már a hazafelé vezető úton. Ahol utólag beszámoltam az újonnan szerzett barátnőmnek a korábbi félelmeimről.

Azt hiszem, megint ugrottam egy szintet. Köszönöm elsősorban magamnak, aztán Menisnek és végül, de nem utolsó sorban azoknak az embereknek, akik így vagy úgy, de társamul szegődtek ezen az úton.

#minden#nap#tanulok#valamit#

Szerző: Berill Shero  2018.09.07. 21:35 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr9914218467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása