A harmadik napra nagyon komoly feladatot kaptunk.

Snitt:

Az már az előző napokon is zavart, hogy a házaspár szinte minden feladat alól kivonta magát, a nő eléggé terrorista típusnak tűnt. Folyamatosan külön vonult, vitte az energiákat és a párját is. A férfi úgy ugrált körülötte, mint a pincsikutya. Elsőre a nő tűnt áldozatnak, a megjátszott kiszolgáltatottságával, de aztán hamar ráébredtem, hogy a pasi az áldozat.

Történet:

Előző nap elmondta Menis, mit vár tőlünk. Arról is szólt, hogy este lehet gondolkodni a feladaton. Én hulla fáradt lettem estére, így azt gondoltam, majd a teremben megoldjuk. Kiscsoportokba rendeződtünk a mentorokkal együtt. Ugyan már többedik alkalommal hoztuk el az egyik résztvevőt a szállásáról, de igazán ennél a kiscsoportos foglalkozásnál kerültünk közelebb egymáshoz. A tiszta tekintetű, mély érzésű férfi, nagypapámra emlékeztetett. Nyugalom áradt belőle, a letisztultságából hiányoztak a pesti manírok, zsizsegés, lenyűgözött az energiája. Ő volt az, aki inkább megfigyelt, mint aktívan részt vett, de ha szót kért és kapott, remek meglátásaival előbbre vitte a munkát. Egy csoportba kerültem a vagány csajszival és két igen erős, ám roppant zárkózott nővel. És ott volt még a "párocska" férfi tagja. Ő sem eresztette bő lére a mondandóját, viszont azzal mindannyiunkat meglepett, hogy a tíz órakor kiadott feladattal (amire Menis egy egész napot szánt!) már tíz óra négy perckor kész volt. Állítása szerint ő ezen otthon dolgozott és így tökéletes. Ennél a feladatnál konzultálás volt Menis-szel, aki késznek érezte, megmutathatta. Többnyire még kellett vele dolgozni. A srác feladatát nagyon egoból megoldottnak gondoltuk, a mentora sem tudta meggyőzni, finomítson rajta. Arra sem volt hajlandó, hogy kérdésemre elmondja, miért így csinálta meg. A válasz annyi volt, hogy 44 év alatt ennyi tapasztalattal ő így gondolja és kész. Nem volt apelláta, irány Menis. És jött a forró vizet a kopaszra eset, emberünk megsemmisülten ballagott vissza a konzultáció után. Addig se beszélt, de onnantól kezdve olyan mély hallgatásba burkolózott, hogy sejtettük ennek nem lesz jó vége. Majd külön vonult a mentorával. Komolyan mondom, engem az első pillanattól irritált nem csak ő, hanem a neje is. És úgy gondoltam, hogy majd megkérdem őket, mit keresnek az Esszencián, ha egyszer a saját kis világukban jól elvannak, nem hogy oda, de még a közelébe se engednek másokat...

Szóval derekasan küzdöttünk a feladattal. Több-kevesebb sikerrel. A mentorok itt nagy szerepet kaptak, igyekeztek a helyes úton tartani minket. Ötleteltünk, érveltünk, alakultunk. Csapattá értünk. A mentoromnak sokat köszönhetek. Finom női energiájával és remek meglátásaival gördülékennyé tette a feladat megoldást. A másik két mentornak is hálás vagyok. A fiatalabbik olyan bölcsességről tett tanúbizonyságot, ami keveseknek adatik meg az ő életkorában. A harmadik, az élet viharaiban edzett férfi a kellő pillanatban terelt minket a megoldások felé. Kiegyensúlyozottságukkal, értő hallgatásukkal, ötleteikkel mindhárman sokat tettek értünk. Aztán eljött az ebédszünet. Emlékezetem szerint alig akadt pár személy, akinek Menis ebédig jóváhagyta a feladatát.

Ebéd után pihenésképp egy olyan gyakorlatot kaptunk, ami megmelengette a szívünket. A csoportomban lévő egyik zárkózott nő itt mondott valamit, amitől egyből a szívembe lopta magát és mindjárt közelebb éreztem magamhoz.

A házaspár ennél a gyakorlatnál mellém és a gyógytornász mellé keveredett. Az én energiáimat már olyan szinten zavarták, hogy legszívesebben mindkettejüknek bemostam volna egyet. Azért is, ahogy a többiekkel tiszteletlenül bántak, ímmel-ámmal hajtották végre a feladatot, majd a nő látványosan ki is vonult belőle. Aztán a férfi is. Olyannyira, hogy mikor szünet lett, ő vissza se jött. Nyilvánvalóvá vált, hogy számára a kurzus itt véget ért.

Folytattuk a délelőtti munkát. Akinek sikerült megoldania egy remek gyakorlatsor közepette élvezhette munkája gyümölcsét. Akinek nem, az továbbra is vért izzadt a feladattal. Úgy tűnt, hogy a házaspár nőtagja is megoldotta a feladatot, mikor szólították, mégis lepasszolta. Ilyet még az sem tett, akinek kicsit nehezebben ment a nyilvános szereplés.

Az este úgy köszöntött ránk, hogy volt, akit hazaengedtek, de akadtak olyanok is, akiknek maradni kellett. Az első instrukció  szerint addig, míg el nem készültek a munkával. Ám néhány embernek mégis a negyedik napra csúszott a feladat megoldása.