Menis lefektetett néhány szabályt mindjárt az első napon. Többek között, hogy aki elkésik, az nem egyedül késik el. A késő ember párja is későnek minősül. 

A szimpatikus, vagány lány elkésett, mert rossz buszra szállt. A párja, egy jól szituált, apa típusú férfi különösen izgatottan várta. Mi, többiek is, kíváncsiak voltunk rá, hogy lesz-e retorzió. Azért, hogy a kép árnyaltabb legyen, együtt tervezték az érkezést. Viszont a férfi a két telefonszáma közül pont nem azt adta meg a csajnak, amiről végül hívta. A leányzó nem vette fel, a férfi meg nem várt túl sokáig, egyedül indult el. Így a lány kénytelen volt buszozni. Aztán mindkettejüknek ki kellett ülni és tanulságos beszélgetést folytattak mind egymással, mind Menis-szel.

A második napra egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Délelőtt volt néhány megosztás, aztán az a feladat, aminél mindenki mondott egy-egy szót.  A megosztásnál az egyik férfi elmesélte, mit és hogyan ért el a cégénél, komolyan azt hittem, az én munkahelyemről beszél. Kiderült, hogy nem, de Magyarországon tipikus az olyan szervezeti probléma, amit ő is megfogalmazott. Csak a cégek nevét kell kicserélgetni tetszés szerint.

Ebéd előtt megint tanácstalanul álldogáltunk, hova is menjünk enni, mikor többen a közeli  thai éttermet* javasolták. Szerencsénkre akadt sofőr. Az étteremig egy szép, új Skoda Kodiaqban utazhattam. Nem csak a mérete nyűgözött le, hanem a belül is tágas terek és az, hogy minden kézre esett benne.

Érdekes volt látni, hogy az a pár, akik vittek, mennyire kevéssé voltak egy hullámhosszon. Úgy éreztem, a sajátommal már egészen jól megtaláljuk a hangot. A csodaszép lány párja egy határozott, irányító típusú csaj volt. A parkolóba érkezéskor is mindjárt kezébe vette az irányítást. Megérkezett a másik páros is (két srác), így elég nagy létszámban vonultunk az étterembe. Meglepődve konstatáltuk, hogy az asszisztensi csapat jelentős része és közülünk a kellemes hangú fiatalember is ott van egy közel hasonló létszámú csapattal. Illetve még ketten. Innen már sejthető volt, hogy minden lesz, csak gyors kiszolgálás nem. A határozott nőszemély megkérdezte a felszolgálót, hogy körülbelül mennyi időt kell várnunk, mivel időre kellene visszaérnünk. Elkésni nyilván egyikünk se szeretett volna. A felszolgáló csaj biztosított róla, hogy hamar menni fog a rendelés leadása után. Az első infarktus az árak láttán ért. Nem épp olcsó hely. Az italrendelés után egy szimpatikusnak még jóindulattal sem nevezhető felszolgáló vette fel az ételrendelést. Azzal kezdte, hogy belerúgott egy a földre tett táskába, amit pofavágások közepette akart odébb tettetni. A várakozás alatt egész szépen elbeszélgettünk, de az étel csak nem akart megérkezni. Az egyik srác (amúgy is halogató típus) sztoikus nyugalommal várt. Az irányító típusú csaj pedig mindenkit arra biztatott, ha megjön az étel húzzunk bele. Láthatóan feszültté vált attól, hogy nem mennek gördülékenyen a dolgok. Benne magamra ismertem. Rájöttem, hogy én is ilyen túlpörgős és zsizsegős voltam és néha még vagyok. Kívülről látva magam, megértettem, hogy mennyire idegesítő lehet ez a környezetemben azoknak, akik nem ilyen intenzitással élnek. Ettől függetlenül az is átjött, hogy a dominanciája ellenére nagyon segítőkész és óriási szíve van.

Jó sokára érkezett meg a rendelésünk. A fiúk közül a fiatalabbik még véletlenül se azt kapta, amit rendelt, vissza is vitte. Az alaphangulat a késés miatt már adott volt, ez végképp feltette az i-re a pontot. A második infarktust a kaja okozta a bunkó pincérrel egyetemben. Az én rendelésemnél az étlapon nem szerepelt, hogy csípős, de ha már kihozták, megettem. Elég nehézkesen ment a fizetés, szegény fiú meg éhen maradt, de legalább nem próbálták meg vele kifizettetni az elrontott ételt. Nem túl pozitív hangulatban indultunk vissza. Sofőrünk végül megnyugodott, hogy nem késtünk el.

A délután folyamán még volt egy feladat, ami közelebb hozta az embereket egymáshoz, ezt sem úsztuk meg sírás nélkül. Itt olyan emberekkel kerültem egy csoportba, akikkel korábban nem beszélgettem. A feladat végén volt egy ceremónia, remekül el tudtam lazulni alatta és sajnáltam, hogy túl hamar vége lett.

*A thai étterem nevét és helyét direkt nem írom le, antireklámnak nincs helye. Elég annyi, hogy ritka rossz volt. Modortalan kiszolgálás, semmilyen ízű és kb. ehetetlen kaja. SOHA TÖBBET!