Ahogy azt már korábban írtam, baleset ért.

Ennek kapcsán álljon itt néhány szösszenet, ami a gyógyulás alatt megfogalmazódott bennem  Ezeket több részletben adom közre.

Találunk jó és rossz példát az ellátásra, az egészségügy színvonalára, a személyzet viselkedésére. Nekem pozitív élmény volt a mentősök kedvessége. Az ütközést követően nem azonnal jött ki a sokk, hanem mikor a mentővel a kórházba értünk.

A történeti hűséghez tartozik, hogy a mentőben halálfélelmem volt. Még jó, hogy ültem. A tényleg jó minőségű aszfalton is úgy pattogott az autó, hogy az ágy és a műszerek is ugráltak. El nem tudom képzelni mit élhet át az, akinek mondjuk hasi sebe van... 

Vissza a megérkezéshez. A sürgősségi részleg folyosóján kapott el a rosszullét. A mentőtiszt a saját ásványvizét adta oda és mellettem maradt addig, míg meg nem jött a barátom. A röntgenben hamar végeztem, az ügyeletes orvos pedig elmondta, hogy műteni kell, de csak akkor lehet, ha a hematóma lejjebb megy. Néhány nap múlva a műtétet egyeztettem. Az altatóorvos roppant szakszerű és segítőkész volt, mivel éppen más jellegű problémáim is akadtak, azokra is kaptam tőle tanácsot. A műtét napján az osztályos nővérek kedvesen fogadtak és minden kérdésemre válaszoltak. Aztán letoltak a műtőbe, ahol minden dolgozónak volt egy kedves szava, pedig több betegtársammal feküdtem a folyosón. Volt, akit altatásból ébresztettek, másokat akkor készítettek elő, nagy volt a sürgés-forgás. Sajnos melegítős takaró már nem jutott, de kaptam három másikat, mielőtt az altatóorvosok kezelésbe vettek. Velük kedélyesen elkvaterkáztunk és viccelődtünk, bár a hónaljba adott érzéstelenítés nem fog a kedvenceim közé tartozni. A műtét alatt az ápolószemélyzet arra is odafigyelt, hogy ne fázzon a lábam és végig beszélgettek velem.

Meglepetés éjjel ért. A napközben békésen szunyókáló 90 környéki néni éjjel folyamatosan beszélt. Majd behozták "Houdini mamit", aki meg végig hányta az éjszakát, illetve torka szakadtából üvöltötte, hogy valaki segítsen neki és egész éjjel a branült, meg az infúziót tépkedte ki a karjából és az sem segített, hogy lekötözték.

A reggeli váltás kritikán aluli volt. A "kedves" nővérek senkivel sem foglalkoztak. A 90 éves nénit kiültették úgy a székbe, hogy mintegy fél óra elteltével folyamatosan csúszott le és hiába hívtam a nővért azzal, hogy előbb-utóbb a néni le fogja fejelni az etetős asztalkát, senkit nem érdekelt. Alig vártam, hogy a vizit után megszabaduljak a nyomasztó környezetből....