A fenti cím senkit ne tévesszen meg.

Barátnőmmel csavarogni indultunk, eközben leltünk az alábbi kincsre.

A házban múzeum működik és a tulajdonos, mézeskalács készítő, Drótos Gyöngyi (http://zalaszanto.hu/project/mezeskalacs-muzeum/) szívét-lelkét adja a betérőknek. A helyet el sem lehet téveszteni, a főút mentén, közvetlenül a Tátika presszó mellett van, átellenben a Kotsy vízimalommal, ami 2017. december 31-ig felújítás alatt áll.

De vissza a mézeskalácsokhoz. A betérő laikusként nézelődik, forgatja a kezébe kerülő remekműveket mindaddig, míg Gyöngyi mesélni nem kezd. Egy-egy mézeskalácsban akár több történet is van. Jelentősége van a formának, a rárajzolt motívumoknak, annak, hogy ki adja-kapja és milyen alkalomból. Például ott van mindjárt a tükrös szív esete. Ennek többféle jelentése is volt. A fiúk udvarlásul vették a lányoknak, nem kellettek szavak, mindenkinek egyértelmű volt, hogy akinek adják, azzal tervei vannak a legénynek.

Az egyik történet különösen megfogott, ezért is szeretném veletek megosztani. Egyszer betért egy idős, paraszt házaspár a Mézeskalács házba és végig hallgatták Gyöngyi történeteit, de nem szóltak, nem kérdeztek semmit, még csak nem is mosolyogtak. Majd a néni elmesélte, hogy az ő falujukban az volt a szokás, hogy búcsúkor a mézeskalácsosoknál megtalálható legnagyobb szívet a falu legényei a legszebb lánynak adták. Mivel a néni - saját elmondása szerint - fiatalon sem volt szép, így sosem kapott tükrös szívet. A férje csak állt mellette, nem szólt egy szót sem, majd a kiállítást végignézve távoztak. Aztán a bácsi visszalépett és vett egy tükrös szívet. Odakint a néninek adta és az alábbiakat mondta:

- Nekem mindig maga volt a legszebb.

A néni bólintott a szívet a táskájába tette, aztán beszálltak a kocsiba és elmentek.

Vajon mi lehet egy-egy ilyen történet mögött?