Nyugodtan felvehetem az extrém sport listára a kerékpározást is. Ugyanis ma nagyon sokan másokat veszélyeztetve hajtják a drótszamarat.

Kezdjük azzal, aki az út közepén ténfereg és hiába csengetsz neki, nem megy odébb. Aztán jön, aki különböző mellékutakról, pihenőkről úgy hajt fel, hogy elfelejt körbenézni. A következő a "meggondoltam magam mégis arra megyek" típusú, aki úgy vált irányt előtted, hogy semerre sem nézett. Esetleg a tömött, hosszú sorban bringázók, akiket esélyed sincs kikerülni, mert vannak vagy tízen, közéjük akkor se tudnál besorolni, ha akarnál (általában ezek vezetnek kocsit is úgy, hogy a zipzár elvet nem ismerik, nehogy már te közéjük akarj beállni!).  Esetleg a "kanyarban előzök, az sem számít, ha nem látom be, hogy jön-e valaki szembe". Vagy "hátratekintgetek útközben, arra is megyek, amerre nézek" típusú humanoid is kifejezetten veszélyes, szerencsés vagy, ha nem megy beléd.

És ezek az emberek, akik miatt időnként satufékkel és csúszó bringával állsz meg jobb esetben elintézik egy bocsival. Értem én... De ha neki megyek, megsérülünk, akkor is elég lesz egy bocsi?

Attól vagyok roppant dühös, hogy az ilyen emberek miatt nem egy ismerősöm kötött már ki kórházban. Tényleg nem lehet figyelmesebben közlekedni?!

Szerző: Berill Shero  2017.07.13. 21:17 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr6312604491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása