A  harmadik nap lustálkodással indult. Reggeli után elhatároztuk, hogy megmártózunk a Balatonban. A szállástól kb. 10 perc sétára volt a strand, ahová 450 Ft-ot fizetve be is jutottunk. Szerencsére, mivel még a szezon elején voltunk, nem volt tömeg, a víz kellemes hőfokkal hívogatott.

Délutánra vihart jósoltak, ezért úgy időzítettünk, hogy ebéd után tudjunk indulni. Az ebédet a Móló Étteremben fogyasztottuk el, majd indulás előtt dukált egy kis fagyi is a Móló Cukrászdában (http://www.revfulop.hu/magyar/revfulop-vendeglatas-molo-cukraszda).

Balatonszepezdnél a T. Nyomvonal kijelölő társaság jól megszívatta az ember lányát. Csak azért kellett felmásznunk a hegyre, mert a hegy közepén lévő eldugott utcácskában lévő - direkt nem írom le a nevét a helynek - cukrászda tulajdonosa fizetett azért, hogy előtte haladjon el az út. Nos, ez volt az a hely, ahová a lábunkat se tettük be. Aki jót akar magának, az mielőtt neki vágna a kaptatónak, szépen visszakanyarodik a főút felé és megspórol magának némi emelkedőt. Ráadásul az út vége is vicces. Egy cirka 10 %-os lejtő alján várja a gyanútlan bringást a stop tábla. Amivel nincs is semmi baj. Leszámítva, hogy bármennyire is biztonságos üzemmel indulsz neki, még érhet meglepetés, egy elpattanó fékbovden a halálodat is okozhatja. A lejtő végén a főút vár, elég nagy forgalommal. Ha véletlen nem tudnál megállni és valami csoda folytán mégis épségben átgurulsz a kocsik közt, szemben vaskorlát és fa vár. Gratulálok a remek tervezéshez!

Zánkánál kissé nyűgös voltam, a jól kitáblázott utak össze-vissza vezették az embert. Nem értem, hogy miért a kereszteződés után, a jó útra kell kitenni a táblát, miért nem lehet az irányt a kereszteződés előtt egyértelműen jelezni? Ez a probléma egész úton fennállt, sajnos a kerékpározás élményéből jelentősen vont. Azzal együtt, hogy az sem szerepelt a táblákon (talán utoljára Keszthelynél), hogy adott település hány km-re van.

Fent zánkai látkép.

Balatonudvarinál megnéztük a szív alakú sírköveket és kívülről a vízimalmot.

Tihanyig még pár dombocskát megmásztunk, az apátsághoz mindenképp fel akartunk menni. A vihar előszele eddigre ért utol.

Odafent olyan szélvihar volt, hogy alig lehetett fotózni. Igyekeznünk kellett, ha nem akartuk, hogy az égi áldás nyakon öntsön.

Balatonfüredig félelmetes szélviharban kerekeztünk, többet haladtunk hátra, mint előre. Aznap 48 embert mentettek a Balatonból, egy fiú sajnos meghalt.

Km:40,62