Először is vegyél egy nőt. Aki tudja mit akar. Persze egész addig, míg azzal nem szembesül, hogy bizony az idei nyaralás rengeteg utánajárást igényel.

Kezdjük sorban. EU-s betegkártyát tudsz igényelni a kormányhivatalban is, naivan azt gondolod, hogy kellően rugalmas a nyitvatartási idejük, így pikk-pakk elintézik. A pasi készségesen tájékoztat róla, hogy ugyan náluk is kérvényezheted, de azt elküldik az Egészségbiztosítási Pénztárnak, akik, ha nem szólítanak fel hiánypótlásra, két-három hét alatt postán megküldik, hacsak nem tudsz becsattogni érte. Másik lehetőség, hogy befáradsz az EP-hez és ott azonnal a kezedbe is adják. Meglepő módon, gyors ügyintézéssel nettó 10 p alatt kész. :D

Oké, ez megvolna. Kellene egy frankó biztosítás. Vagy több. Mert a bringát külön kell biztosítani. Az utasbiztosítás a balesetekre jó, de a kerékpárra nem terjed ki. Ja és az sem mindegy, hogy mit és hol szeretnél kötni. Illetve melyik országokba készülsz. A felének csak Magyarország területére terjed ki a biztosítása. Oké. Ezt tudomásul vettük, következő lépés a megkötés. Először szembesülsz vele, hogy szükség lenne a biciklid vázszámára, amit természetesen fejből nem tudsz. Hívod az eladót, mivel a garanciajegyed épp nincs kéznél. Az eladó elmondja, hogy azt ők nem tartják nyilván, úgyhogy haza kell ugranod érte. Sebaj. Visszatekersz, mi baj lehet?! Már azon kívül, hogy a garanciajegyen a betűket-számokat bárminek olvashatod. Újabb telefon a szervíznek, készségesen kiokosítanak, hogy a kerékpár legalján, valahol a hajtómű környékén megleled a számokat. Először egy ember segít tartani a bringát, majd egész népes nézősereg szurkol, hogy sikerüljön fejre állítás nélkül is megtalálnod a számot. Aláhasalsz, na ott nincs. Igaz az előző heti sártól lehet nem látod, úgyhogy röpke csutakolás. A közönség lelkesen biztat, szerintük ott lesz az. A bringa alja tükörfényes, szám sehol. Újabb fejtörés, körbejárás éééééés jé?! a szám a kormánycsövön van. Tornagyakorlatnak nem volt utolsó. Hurrá! Mindenki fellélegzik, a tömeg szétoszlik, vissza a szerződéskötéshez. Adatok rendben, bankkártyás fizetés rendben. Jöhet az utasbiztosítás. Az már csak ujjgyakorlat. Gondolod Te. Egész addig, míg rá nem jössz, hogy a bankkártyádat nem fogadja el a rendszer. Semmi probléma, majd másnap mehetsz vissza készpénzzel megkötni a szerződést.  Még jó, hogy nem az utolsó pillanatra hagytad.

Nos, mi jöhet még? Ja, hogy kellene egy frankó sátor is. Először is menj el a Decathlonba. Ez itt nem a reklám helye. Remek kis sátrak kitéve, Te meg  vakarod a fejed, hiszen a könnyen felállíthatóak nem alkalmasak kerékpáron történő szállításra, ami meg az lenne, vagy horror áron van, vagy nem tudod eldönteni, hogy megfelel-e. Jó, nem kell ezt elkapkodni. Irány haza, a pince feltúrásával előkotrod a valahonnan ezer éve Rád hagyományozottat. Majd kiderül, hogy jó lesz-e. Azért, mielőtt felállítod, biztosítsd be magad. A tesód megígéri, hogy odaadja az övét, de arról meg az derül ki, hogy anno a csőtörés szennyvízzel árasztotta el, bár ki lett fertőtlenítve... Sebaj, próbáld meg felállítani a sajátodat. Hogy Te ezt sosem használtad korábban? Akkor szánj rá egy jó órát. Ki tudja mit rejt a táska. Hihetetlen, kipakoláskor örömmel tölt el, hogy minden alkatrész meg van. Már csak azt kell kitalálni, hogy melyiknek mi a funkciója! Hurrá! Egy fél óra elteltével ez is meg van. Elheveredsz a verejtékkel felállított sátradban, s amíg henteregsz beborul. Nos, akkor állítsunk fel új rekordot azzal, hogyan is tudjuk pikk-pakk lebontani. Az nem is nehéz. Már csak vissza kellene csomagolni. Ne add fel, akkor se, ha az ötszöri összehajtás után még mindig nem fér bele a táskájába. Korábban is belekerült, most sem lehet másképp. :) Mintegy másfél-két óra elteltével nyugodtan megihatsz a jó munka örömére egy sört. :)

Mi van még hátra? Tudom! Hurrááááá! Nyaralunk! :)