Éppen nem olyan rég beszélgettem egyik barátommal arról, hogy ma milyen is a párkeresősdi. Ő váltig állította, hogy ma már mindenki tudja mit szeretne, uccu neki, akkor ne legyen 6-10 randi, 2-3 után már simán léphetünk egy szintet, legyen az akár a kézfogás után a csók, vagy épp a szex, hiszen már nem vagyunk gyerekek.

Egy pillanatra ezzel el is bizonytalanított. Sokáig én is azt gondoltam, hogy a fentiek normálisak. Aztán rendre bevonzottam ugyanazt. Oké, tök jól elvagyunk egymással 2-3 alkalommal, izgatottan készülünk a következő találkozóra, addig is online-ok vagyunk a mindenféle virtuális térben, majd logikus a sorrend, az akárhanyadik találkozón ágyba is bújunk. Aztán... aztán veszik a varázs és köszönjük szépen, ennyi volt. És most, az alábbi cikket ( http://divany.hu/ego/2016/06/06/tul_gyorsan_akarunk_tul_sokat._ezert_nem_talalunk_part./ ) olvasva megvilágosodtam. Tényleg felgyorsult minden, tényleg hiányzik a lehetőség a másik mélyebb megismerésére. És aki véletlen pont ilyen lassan cselekszik, azt simán leírjuk mindenféle negatív jelzőkkel. Hogy lúzer, nem tudja mit akar, ma már ez nem divat, biztos tutyi-mutyi, ilyen lehet az ágyban is... Holott! Lehet, hogy őt is szimplán csak zavarja, a gyors és instant ismerkedés. És hogy közben ő tényleg ránk kíváncsi, minket szeretne megismerni. Lépésről lépésre.

Hát tessék, hagyjuk meg ezt a lehetőséget!!! :)